MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
A méhtest rákja
A méhtestrák a méh nyálkahártyáján
(endometriumán) kezdődik, ezért pontosabban endometriumráknak (karcinóma) nevezik. Ez a
leggyakoribb nőgyógyászati rák, és a nőkben észlelt negyedik leggyakoribb rákféleség. Ez
a rák általában a menopauza után, leggyakrabban 50 és 60 éves kor között alakul ki.
Az endometriumrák kockázati tényezői közé tartoznak:
- a menstruáció korai megindulása (korai menarché), menopauza 52 éves kor után vagy
mindkettő
- menstruációs problémák (pl. erős vérzés, köztivérzés a menstruációk között vagy hosszú
időszakok vérzés nélkül)
- soha nem volt gyermeke
- ösztrogéntermelő daganatok
- ösztrogént tartalmazó gyógyszerek nagy adagban, például ösztrogénkezelés a menopauza
után, gesztagén (a progeszteron hormonhoz hasonló szintetikus gyógyszerek) nélkül
- tamoxifen alkalmazása
- elhízás
- magas vérnyomás
- cukorbetegség
- emlőrák, petefészekrák, vastagbélrák vagy méhtestrák a családi kórtörténetben.
E körülmények közül számos azért fokozza a méhtestrák kockázatát, mert megemeli az
ösztrogénszintet, de a progeszteronét nem. Az ösztrogén a méh nyálkahártyáján (az
endometriumon) elősegíti a szövetnövekedést és a gyors sejtosztódást. A progeszteron
segít ellensúlyozni az ösztrogén hatását. Az ösztrogénszint a menstruációs ciklus egy
részén magas. Így az élet során a menstruációs ciklusok számával nő az endometriumrák
kockázata. A tamoxifen, az emlőrák kezelésében alkalmazott gyógyszer az emlőben gátolja
az ösztrogén hatását, de a méhben az ösztrogénnel megegyező hatásai vannak. Így ez a
gyógyszer is fokozza az endometriumrák kockázatát. Úgy tűnik, hogy az ösztrogént és
gesztagént tartalmazó fogamzásgátló tabletták szedése csökkenti az endometriumrák
kockázatát.
Az endometriumrákok több mint 80%-a adenokarcinóma, amely mirigysejtekből, további
5%-a szarkóma, amely a kötőszövetből indul ki, és agreszszívebb szokott lenni.
Panaszok, tünetek és kórisme
A leggyakoribb figyelmeztető jel a kóros hüvelyi vérzés. A kóros vérzések közé
tartoznak a menopauza után vagy a havi vérzések között jelentkező vérzések, és a
rendszertelen, erős vagy a normálisnál hosszabb havi vérzések. A menopauza után
jelentkező hüvelyi vérzések egyharmadát méhtestrák okozza. A menopauza után hüvelyi
vérzést észlelő nőnek azonnal orvoshoz kell fordulnia. Előfordulhat vízszerű, vérrel
kevert folyás is. A menopauza után lévő nőkben hetekig, hónapokig tartó hüvelyfolyás
jelentkezhet, amelyet hüvelyi vérzés követ.
Ha az orvos endometriumrákot gyanít, vagy ha a rákszűrő kenet kóros, szövetmintát
vesz az endometriumból a rendelőben. Ez a vizsgálat az esetek több mint 90%-ában
pontosan kimutatja az endometriumrákot. Ha a diagnózis még bizonytalan, az orvos
egészségügyi küretet végez, 
melynek során a méh
nyálkahártyájáról kapar le szövetet. Ezzel egyidejűleg egy vékony, hajlékony képalkotó
optikát vezet be a hüvelyen és a méhnyakon át a méhbe, és megtekinti a méh belsejét.
Ezt az eljárást hiszteroszkópiának nevezik.
Ha endometriumrákot diagnosztizálnak, a következő eljárások legalább egy részét
elvégzik annak tisztázására, hogy a rák túlterjedt-e a méhen: vérvizsgálatok,
májfunkciós vizsgálatok, mellkasröntgen és komputertomográfia (CT) vagy mágneses
rezonancia vizsgálat (MRI). Néha további vizsgálatok is szükséges. A stádiumbeosztás
ezekből a vizsgálatokból, és a daganat eltávolításakor végzett műtét során nyert
információkból áll össze.
Kórjóslat és kezelés
Ha az endometriumrákot korán felismerik, az ebben szenvedő nők csaknem 90%-a él 5
évnél tovább, és legtöbbjük meggyógyul. A kórjóslat jobb olyan nők esetén, akikben a
rák nem terjedt túl a méhen vagy ha a rák relatíve lassan nő. Az endometriumrákban
szenvedő nők kevesebb, mint egyharmada hal meg ebben.
A hiszterektómia, a méh műtéti eltávolítása az endometriumrákban szenvedő nő
kezelésének alapja. Ha a rák nem terjed túl a méhen, a méh eltávolítása a
petevezetőkkel és a petefészkekkel együtt (szalpingo-oforektómia) szinte mindig
meggyógyítja a rákot. Egyúttal általában a környező nyirokcsomókat is eltávolítják.
Ezeket a szöveteket patológus vizsgálja meg, és dönti el, hogy továbbterjedt-e a rák,
és ha igen, milyen mértékben. Ezen információ alapján az orvos eldönti, hogy további
kezelés (kemoterápia, sugárkezelés vagy gesztagén) szükséges-e a műtét után.
Mivel néhány sejt észrevétlenül is megmaradhat, ezért kemoterápia akkor is adható
műtét után, ha úgy tűnik, hogy a rák nem terjedt tovább. A méhre korlátozott rákban
szenvedő nők több, mint felében nincs szükség sugárkezelésre. Ha azonban a rák
továbbterjedt, általában szükséges a műtét utáni sugárkezelés.
A gesztagének (a progeszteron hormonhoz hasonló szintetikus gyógyszercsoport, amely
a méhben az ösztrogén hatását gátolja) gyakran hatékonyak. Ha a rák a méhen túlterjed,
nagyobb adag is szükséges lehet. A kiterjedt rákban szenvedő nők 15-30%-ában a
gesztagén csökkenti a rák méretét, és legalább 2-3 évig vagy annál is tovább gátolja
terjedését. A gesztagén addig folytatható, amíg hatékonynak tűnik. Mellékhatásai
lehetnek a hangulatváltozások és a vízvisszatartás következményeként a súlygyarapodás.
Ha a rák kiterjedt, nem reagál gesztagénre vagy kiújul, a sugárkezelés helyett vagy
mellett kemoterápiás szerek (pl. ciszplatin, ciklofoszfamid, doxorubicin és
paklitaxel) is alkalmazhatók. Ezek a gyógyszerek a gesztagénnél sokkal mérgezőbbek, és
számos mellékhatásuk van. A kezelt nők több mint felében azonban csökkentik a rák
méretét, és gátolják a terjedését.
