MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Vetélés
A vetélés (spontán abortusz) a 24. terhességi
hét előtt bekövetkező magzati világra jövetel.
Veszélyeztetett terhességekben gyakori a vetélés. Az ismert terhességek 15%-a végződik
vetéléssel. Sok vetélést nem ismernek fel, mivel bekövetkezésekor a nő nem tud
terhességéről. A vetélések 85%-a az első 12 hét során következik be. Az ebben az időben
lezajlott legtöbb vetélésnél feltételezik, hogy a magzat valamilyen betegsége okozza
azt, például fejlődési vagy genetikai rendellenessége.
A fennmaradó 15% a 13.-24. hét között következik be. Az esetek egyharmadában az oka
ismeretlen. A fennmaradó kétharmadot a nő egyes betegségei okozzák. Vetélés alakul ki,
ha a nőnek a nemi szerveket érintő anatómiai rendellenessége, például kettőzött méhe,
vagy méhszáj elégtelensége van, amikor a méhszáj a méh növekedésével fokozatosan
kinyílik. Vetélést okozhat, ha a nő kokaint használ, megsérül, vagy egyéb betegsége van.
Ezek közé tartozik a pajzsmirigy-alulműködés (hipotireózis), a cukorbetegség, a
fertőzések (például a citomegalovírus vagy a rózsahimlő) és a kötőszöveti betegségek
(például a lupus - SLE). Az Rh összeférhetetlenség (amikor az anyának Rh negatív, a
magzatnak Rh pozitív vére van) szintén növeli a vetélés kockázatát. Érzelmi zavarok nem
okoznak vetélést.
Vetélés gyakoribb azokban a nőkben, akiknek volt már vetélése vagy koraszülése.
Akiknek korábban már három vetélésük volt, 1:4 az esélye, hogy a következő terhességük
is vetéléssel végződik. Ismétlődő vetélések esetén, ha a nő kéri, a következő terhesség
előtt kivizsgálják, hogy van-e genetikai, anatómiai vagy más olyan betegsége, amely
fokozza a vetélés kockázatát. Képalkotó eljárások (hysteroscopia, hysterosalpingographia
vagy ultrahang) végezhetők a szerkezeti rendellenességek felismerésére. Ha a korábbi
vetélés oka ismertté válik, a probléma kezelhető.
Panaszok, tünetek
Vetéléskor pecsételő vagy erős vérzés és folyás indul a hüvelyből. A méh
összehúzódik, ami görcsöket okoz. A terhes nők 20-30%-ában jelentkezik legalább
egyszer az első 20 hétben valamennyi vérzés vagy alhasi görcs. Ezeknek közel a fele
eredményez vetélést.
Koraterhességben a vetélés egyetlen tünete kevés hüvelyi vérzés lehet. Később a
vérzés lehet erősebb, tartalmazhat nyákot és vérrögöket. A görcsök egyre erősödnek
addig, amíg végül a méhösszehúzódások ki nem lökik a magzatot és a méhlepényt.
Néha a magzat elhal, mégsem következik be vetélés. Ilyenkor a méh nem nagyobbodik
meg. Ritkán az elhalt szövetek befertőződnek a vetélés előtt, alatt vagy után. Ezek a
fertőzések súlyosak is lehetnek, lázzal, hidegrázással és szapora szívritmussal
járnak. Az érintett nő delíriumba (ködös tudatállapotba) kerülhet és vérnyomása eshet.
Kórisme és kezelés
Ha egy terhes nő a terhesség első 20 hetében vérzik vagy görcsöl, az orvos
megvizsgálja, hogy szó lehet-e a vetélésről. Az orvos megvizsgálja a méhszájat, hogy
tágult-e. Ha nem, a terhesség folytatható. Ellenkező esetben a vetélés sokkal
valószínűbb.
Ultrahang vizsgálatot is végeznek, amivel megállapítható, hogy lezajlott-e a
vetélés, és él-e a magzat. Ha a vetélés lezajlott, ultrahanggal látható, hogy a magzat
és/vagy a méhlepény távozott-e a méhből.
Amennyiben a magzat él, és vetélés fenyeget, ágynyugalom javasolt a vérzés és a
görcsök csökkentése érdekében. Lehetőség szerint a nő ne dolgozzon, hanem maradjon
otthon. Javasolt a szexuális élet szüneteltetése, noha ez közvetlenül nincs
kapcsolatban a vetéléssel.
Ha lezajlik a vetélés és a magzat a méhlepénnyel együtt kilökődött, nem szükséges
kezelést alkalmazni. Ha a szövetek egy része visszamarad a méhben, szívással és
méhkaparással 
távolítják azokat el.
Amikor a magzat elhal, de a méhben marad, szívóval és méhkaparással eltávolítható a
lepénnyel együtt. Ha viszont a terhesség későbbi szakaszában hal el, vénásan adott
gyógyszerrel (például oxitocinnal) végeznek szülésindítást (középidős
vetélésindukciót). Az oxitocin méhösszehúzódásokat okoz és segíti a magzat
kilökődését. Ezt követően méhkaparással távolítják el a visszamaradó lepénydarabokat.
A vetélést követően a nő fájdalmat, szomorúságot, haragot, bűntudatot és a következő
terhességek miatti aggodalmat érez. A fájdalom természetes érzés, nem szabad elnyomni
vagy megtagadni. Ha beszélhet valakivel az érzéseiről, az segít feldolgozni az
élményt, és a jövőt is másként látja. Az a nő, akinek vetélése volt, megbeszélheti
orvosával a vetélés esélyét a következő terhességekben. Bár maga a vetélés ténye
fokozza a későbbi vetélések kockázatát, a legtöbb nő azt követő terhességei
zavartalanok.
