Az ateroszklerózis szempontjából a dohányzás, a vér magas koleszterinszintje, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, az elhízás, a mozgáshiány és egy aminósav, a homocisztein magas szintje jelent kockázatot. Ezek általában befolyásolhatók. Nem befolyásolható a családban előfordult korai megjelenésű ateroszklerózis (vagyis a betegnek van olyan rokona, akiben fiatalon alakult ki a betegség), az előrehaladott életkor és a férfi nem. A férfiak veszélyeztetettebbek, mint a nők, bár a koszorúér-betegségben szenvedő nők nagyobb valószínűséggel haláloznak el, mint férfi társaik.

Dohányzás:Az egyik legfontosabb befolyásolható kockázati tényező a dohányzás. Egy dohányos esélye a koszorúér betegség kialakulására egyenesen arányos a naponta elszívott cigaretták számával. Azok számára, akiknek már amúgy is nagyobb esélyük van koszorúér betegségre, a dohányzás különösen veszélyes.

A dohányzás csökkenti a nagy sűrűségű lipoprotein (high density lipoprotein, HDL-) koleszterin - a "hasznos" koleszterin - szintjét, és emeli a kis sűrűségű lipoprotein (low density lipoprotein, LDL-) koleszterin - a "káros" koleszterin - szintjét. Megemeli továbbá a szénmonoxid szintjét a vérben, ami növeli az artériafal belfelszínén a sérülésének kockázatát. A dohányzás hatására az ateroszklerózis miatt már amúgy is szűk artériák összehúzódnak, tovább csökkentve a szövetekhez eljutó vér mennyiségét. Ezen túlmenően növeli a véralvadási hajlamot (azáltal, hogy hajlamosabbá teszi a vérlemezkéket az összetapadásra), vagyis növeli a perifériás érbetegség (a szív és az agy vérellátásáért felelős artériáktól különböző artériákat érintő ateroszklerózis) a koszorúér-betegség, a szélütés és a bájpassz műtét során behelyezett graft elzáródásának kockázatát.

Azokban, akik abbahagyják a dohányzást, csak fele akkora a kockázat azokhoz képest, akik folytatták - függetlenül attól, hogy a leszokás előtt mennyi ideig dohányoztak. A leszokás a koszorúér bájpassz műtét vagy a szívroham utáni halálozás, valamint perifériás érbetegekben a betegség és a halálozás kockázatát is csökkenti. A leszokás előnyei azonnal jelentkeznek, és az eltelt idővel növekednek.

A passzív dohányzás (más dohányzásából származó füst belélegzése) úgy tűnik, szintén növeli a kockázatot. Ezért ezt is lehetőség szerint kerülni kell.

Magas koleszterinszint:A magas koleszterinszint a másik fontos befolyásolható kockázati tényező. Csökkentése sztatinok használatával jelentősen mérsékli a szívroham, a szélütés és a halálozás kockázatát. A magas koleszterinszint kockázati tényezői közül sok szerepel az ateroszklerózis kialakulásában is. Ilyen a dohányzás, a cukorbetegség, az elhízás és a fizikai aktivitás hiánya. A magas zsírtartalmú étrend az arra hajlamosakban növeli a koleszterinszintet, de a kor előrehaladtával is növekszik, és normálisan magasabb férfiakban, mint nőkben, jóllehet nőkben is emelkedik a menopauza után.

A koleszterin nem minden fajtája növeli azonban az ateroszklerózis kockázatát. A magas LDL ("káros")-koleszterinszint valóban ezt teszi, a magas HDL ("hasznos")-koleszterinszint viszont csökkenti. Ha ennek szintje alacsony, akkor nő a kockázat. Ideálisan az össz-koleszterinszint, ami az LDL- és a HDL-koleszterint foglalja magában, 140-200 mg/dl (4,2-5,2 mM/l). A szívroham kockázata több mint kétszeresére növekszik, ha az össz-koleszterinszint megközelíti a 300 mg/dl-t (9 mM/l). A veszély kisebb, amennyiben az LDL-koleszterinszint 130 mg/dl (3,9 mM/l) alatt, a HDL-koleszterinszint pedig 40 mg/dl (1,2 mM/l) fölött van. A HDL-koleszterin össz-koleszterinhez viszonyított százalékos aránya azonban megbízhatóbb mutatója a kockázatnak, mint az össz- vagy az LDL-koleszterinszint. Ennek az össz-koleszterin több mint 25%-át kell kitennie. A magas trigliceridszint gyakran alacsony HDL-koleszterinszinttel együtt fordul elő. A bizonyítékok azonban arra utalnak, hogy a magas trigliceridszint önmagában is növeli az ateroszklerózis kockázatát.

Számos, a koleszterin vagy más zsírok magas szintjével járó örökletes betegség növeli az ateroszklerózis kockázatát. A familiáris hiperkoleszterinémia például, ami rendkívül magas koleszterinszintet okoz, aterómák kialakulásához vezet, elsősorban a koszorúerekben. Azok, akiknek ilyen betegségük van, ha nem kezelik őket, fiatalon elhaláloznak koszorúér betegség következtében.

Magas vérnyomás:A kezeletlen diasztolés vagy szisztolés magas vérnyomás az ateroszklerózis talaján kialakuló szívroham és szélütés szempontjából jelent kockázatot.

Cukorbetegség (diabétesz mellitusz):Az I. típusú cukorbetegekben a kis, például a szemben vagy a vesében található artériákat érintő ateroszklerózis szokott kialakulni. Az I. típusú cukorbetegek egy részében, és a legtöbb II. típusú cukorbetegben az ateroszklerózis a nagy artériákban jelenik meg. Ezekben a betegekben, fiatalabb korban és nagyobb kiterjedésben jelentkezik a betegség, mint az egészségesekben. Az ateroszklerózis kialakulásának kockázata 2-6-szor nagyobb a cukorbetegekben, főleg a nőkben. Ők ugyanis, az egészségesekkel szemben, nem védettek az ateroszklerózissel szemben a menopauza előtt sem.

Elhízás (obezitás):Az elhízás, különösen a hasi (abdominális, "alma") típus növeli a koszorúér betegség (a szívet ellátó erek ateroszklerózisa) kockázatát. A hasi elhízás az ateroszklerózis egyéb kockázati tényezőit - magas vérnyomást, II. típusú cukorbetegséget és magas koleszterinszintet - is valószínűbbé teszi. A lefogyás csökkenti ezeknek a betegeknek a veszélyeztetettségét.

Fizikai aktivitás hiánya:A mozgáshiány úgy tűnik, növeli a koszorúér-betegség esélyét, és számos bizonyíték utal arra, hogy a rendszeres testmozgás csökkenti ezt. A testmozgás - a vérnyomás, a koleszterinszint és a testsúly csökkentésével - az ateroszklerózis egyéb kockázati tényezőit is mérsékelheti.

A vér magas homocisztein szintje (hiperhomociszteinémia):A homocisztein (egy aminósav) magas szintje a vérben közvetlenül károsítja az artériák belső borítását, valószínűbbé téve az aterómák kialakulását. A vérrögképződést is elősegíti. A homocisztein szintje a korral emelkedik, főleg menopauza után. A vér magas homocisztein szintjét homocisztinúra is okozhatja (olyan örökletes megbetegedés, amely a homocisztein fokozott kiválasztásával jár a vizeletbe). A betegekben kiterjedt ateroszklerózis fejlődik ki, gyakran fiatal életkorban. Az aterómák számos artériában kialakulnak - de nem elsősorban a szívet ellátó koszorúerekben.

Ha a hiperhomociszteinémiát az örökletes homocisztinúriától eltérő állapot hozta létre, a koszorúereket (csakúgy, mint az agy és a periféria ereit) érintő ateroszklerózis kockázata fokozott. Ilyen állapot lehet a folsav-, a B 6 - és a B 12 -vitaminhiány, a veseelégtelenség, a rák egyes típusai (pl. a mellrák), a pikkelysömör (pszoriázis), az erős dohányzás és bizonyos gyógyszerek használata. Ezek között a gyógyszerek között vannak olyanok, amelyek reakcióba lépnek a folsavval, a B 6 - vagy a B 12 -vitaminnal, mint pl. (a rák kezelésében alkalmazott), valamint a görcs-gátló fenitoin és karbamazepin; mások a homocisztein felszívódását akadályozzák meg, ilyen a koleszterincökkentő kolesztipol, kolesztiramin és niacin; megint mások a homocisztein anyagcseréjét gátolják: ilyen például az izoniazid nevű antibiotikum.

Az ateroszklerózis általában addig nem okoz tüneteket, míg az artéria belsejét több mint 70%-kal nem szűkítette. A tünetek a szűkület vagy az elzáródás helyétől függenek, ami bárhol lehet a szervezetben. Amennyiben a szív ellátásáért felelős erek (a koszorúerek) érintettek, mellkasi fájdalom (angina) léphet fel; elzáródásuk pedig szívrohamhoz vezet. Szívritmuszavar és szívelégtelenség is kialakulhat. Az agy vérellátásáért felelős erek (az artéria karotiszok, a nyaki ütőerek) elzáródása szélütést okozhat. A láb artériáinak szűkülete lábgörcsöket (klaudikáció intermittenszt ) eredményez. Az 55 évesnél idősebb emberekben az egyik vagy mindkét vesét ellátó erek is beszűkülhetnek vagy elzáródhatnak, ami olykor veseelégtelenséghez vagy veszélyesen magas vérnyomáshoz (malignus hipertóniához ) vezet.

A tünetek azért jelennek meg, mert ahogy az ateroszklerózis egyre jobban szűkíti az artériákat, az általuk ellátott szövetek nem jutnak elég vérhez és oxigénhez. Az érszűkület első tünete fájdalom vagy görcs lehet olyankor, mikor a vérkeringés nem tudja kielégíteni a szövetek oxigénigényét. Terhelés során például a beteg mellkasi fájdalmat érezhet, mert a szív oxigénellátása elégtelen; gyaloglás közben pedig lábikragörcsöt él meg, mert a lábak oxigénellátása nem megfelelő.

A tünetek általában fokozatosan alakulnak ki, ahogy az ateróma lassan szűkíti az artériát. Néha azonban az első tünetek hirtelen jelennek meg, mert hirtelen lép fel elzáródás - amikor például vérrög ékelődik be egy, az ateróma által már beszűkített artériába, ami szívrohamot vagy szélütést okoz.

Az ateroszklerózis megelőzéséhez a betegnek oda kell figyelnie a befolyásolható kockázati tényezőkre - így a dohányzásra, a vér magas koleszterinszintjére, az elhízásra és a fizikai aktivitás hiányára. A beteg rizikófaktoraitól függően tehát a megelőzés a dohányzás abbahagyásából, a koleszterinszint és a vérnyomás csökkentéséből, a fogyásból és valamilyen edzésprogramból tevődik össze.

Mikor az érszűkület már elég súlyos ahhoz, hogy szövődményeket okozzon, ezeket kell kezelni. Ilyen az angina, a szívroham, a szívritmuszavarok, a szívelégtelenség, a veseelégtelenség, a szélütés és a lábikragörcs (klaudikáció intermittensz).