MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Székrekedés
A székrekedés (obstipáció, konstipáció)
nehezen és ritkán ürülő kemény, száraz székletet jelent.
A szülők sokszor aggódnak gyermekük bélmozgásának gyakorisága miatt. Pedig a
székrekedésnek általában semmiféle súlyos következménye nincs, és csak akkor kell
komolyan foglalkozni vele, ha a székletürítés fájdalmas, és székletvisszatartáshoz
vezet, vagy ha székrekedés más tüneteket okoz.
Okok, panaszok és tünetek
A székrekedés rendkívül gyakori gyermekekben. Leggyakoribb oka, hogy a gyermek
étrendje nem tartalmaz elegendő mennyiségben gyümölcsöt, zöldséget és egész magokat
(rostokat).
A székrekedéses gyermekek gyakran változó hasi kellemetlenség érzésről számolnak be.
Egy idő után a szülők arra lesznek figyelmesek, hogy a gyermek alsóneműje foltos, mert
a belekből a folyékony széklet elkerülhetetlenül átcsorog a végbélben lévő kemény
széklet mellett. A kemény széklet ürítése miatt keletkezett kis berepedésekből
(fisszúrákból) kis mennyiségű vér jelenhet meg. A székrekedés néha vizelési
nehezítettséghez vezet.
Kezelés
Enyhe székrekedés az élelmi rostok bevitelének fokozásával: egész magvakkal és
gyümölcsökkel, vagy táplálékkiegészítőkkel, például pszilliummal kezelhető. Fontos az
elegendő vízfelvétel. Olykor a tej bevitelének csökkentése segít székrekedésben. A
gyermekek figyelme könnyen elterelődik, és jellemző módon nem ülnek elég sokáig a
WC-n, hogy a megrekedt széklet kijöhessen. Irányítani kell őket, hogy rendszeresen,
kellően hosszan időzzenek a WC-n - legalább naponta kétszer - úgy, hogy kialakuljon az
a szokás, mely révén teljesen ki tudják üríteni a tápcsatornájukat. A szülők
beöntésekhez és székletlágyítókhoz, például ásványi olajhoz vagy magnézium-tejhez
folyamodhatnak, hogy e folyamatot szükség esetén megkönnyítsék.
Ha a gyermek hozzászokott a széklet visszatartásához, több hónapi széklet lágyító
kezelésre lehet szükség, hogy átálljon a puha, kényelmes székletürítésre.