MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Fagyás
A fagyás olyan hidegártalom, melynek során a
test egy része valóban megfagy.
A fagyás által okozott károsodás több tényező együttes jelenlétének következménye. A
fagyás egyes sejteket elpusztít, másokat megkímél. Mivel a hideg beszűkíti a vérereket,
ezért a fagyott terület közelében lévő szövetek - noha nincsenek megfagyva - a csökkent
véráramlás miatt károsodhatnak. Az említett erekben hideg hatására néha a vér meg is
alvad. A vérrögök olyannyira lecsökkenthetik a véráramlást, hogy az illető szövet elhal.
Ha az érintett szövetben újra megindul a véráramlás, a károsodott szövet számos,
gyulladást keltő kémiai anyagot bocsát ki; a gyulladás pedig súlyosbítja a hideg által
okozott károsodást. Ráadásul akkor is mérgező anyagok szabadulnak a vérbe, amikor a
fagyott szövet újra felmelegszik. Ezek a mérgek szabálytalan szívritmust (arritmiát)
okozhatnak. Ezért az orvos a szívműködést és a fenti mérgek vérszintjét követi
figyelemmel.
A fagypont alatti hőmérséklet minden testrészt fagyással fenyeget. A fagyási károsodás
kockázata attól függ, mennyire hűlt le, és milyen sokáig maradt hideg az illető
testrész. Azok az emberek vannak kitéve leginkább a fagyás kockázatának, akiknek rossz a
keringésük cukorbetegség, érelmeszesedés vagy érgörcs miatt (amit dohányzás, egyes
idegrendszeri betegségek és bizonyos gyógyszerek okozhatnak), és akikben túl szoros
kesztyű vagy lábbeli akadályozza a véráramlást. A hidegnek kitett kéz- és lábfej,
illetve az arc a legsérülékenyebb. Nedvesség vagy fémfelülettel érintkezés gyorsítja a
fagyás folyamatát, ezért különösen veszélyes.
Panaszok, tünetek
A fagyott terület mélységével és mennyiségével változnak a tünetek. Felületes fagyás
érzéketlen fehér bőrfelületet eredményez, mely a felmelegedés után hámlani kezd. Kissé
mélyebb fagyás következtében az érintett terület felhólyagosodik és megduzzad. Mély
fagyás hatására a végtag érzéketlenné válik, hideg és elnehezül. Az érintett rész
sápadt és hideg. Gyakran hólyagok keletkeznek. A víztiszta folyadékkal telt hólyagok
enyhébb károsodást jeleznek, mintha azok véres folyadékot tartalmaznának.
A végtag beszürkülhet és felpuhulhat (nedves gangréna). Ha nedves gangréna alakul
ki, sok esetben a végtagot amputálni kell. Még gyakrabban a testrész befeketedik és
beszárad (száraz gangréna).
Kórisme és kezelés
A fagyás jellegzetes megjelenése alapján diagnosztizálható, és azáltal, hogy
jelentős hideghatás után alakul ki.
A fagyást elszenvedett embert meleg takaróba kell takarni, meleg italt kell itatni
vele, mivel az illetőnek kihűlése is lehet. A fagyott területet olyan gyorsan kell
meleg vízzel felmelegíteni, amilyen gyorsan csak lehetséges, de a víz hőmérséklete ne
legyen magasabb, mint amilyet a segítségnyújtó is kellemetlenség nélkül elvisel (37-40
°C-os). A terület dörzsölése (kiváltképp hóval) csak további szövetkárosodáshoz vezet.
Mivel az érintett terület érzéketlen, a melegítést ne végezzük tűzzel, hősugárzóval
vagy elektromosan melegíthető takaróval. A fagyott terület a melegítés során rendkívül
fájdalmassá válik, emiatt kábító fájdalomcsillapító injekcióra lehet szükség. A
hólyagokat ne nyissuk fel. Ha mégis megnyílnak, fedjük őket antibiotikumot tartalmazó
krémmel.
Ha a fagyott szövetet hagyjuk felengedni majd újra megfagyni, azzal több kárt
teszünk, mintha az végig fagyottan maradna. Emiatt ha a fagyást elszenvedett személyt
újra hideg körülmények közé kell vinni - főleg, ha elfagyott lábán kényszerülünk őt
járatni - jobb a felmelegítést elkerülni. A felmelegített láb ugyanis járás közben
nagyobb károsodásnak van kitéve. Ha a sérült személy segítségkeresés közben mégis
ilyen helyzetbe kényszerül, mindent meg kell tenni, hogy a károsodott szövetet ne érje
sem dörzsölés, sem elszorítás, sem további sérülés.
Mihelyt az érintett szövet felmelegszik, a fagyott területet kíméletesen meg kell
mosni, megszárítani, és steril kötéssel ellátni. A fertőzés megelőzése érdekében kínos
gondossággal kell arra ügyelni, hogy a végtag tiszta és száraz maradjon.
Gyulladáscsökkentő szerek, például a szájon át szedhető ibuprofen, vagy a helyileg
alkalmazható aloe vera krém segíti enyhíteni a gyulladást. Kialakult fertőzés
antibiotikumot igényel, bár egyes orvosok megelőzésképpen minden, mélyebb fagyást
elszenvedett embernek adnak antibiotikumot. Néha intravénásan adagolt gyógyszerelésre
is sor kerül, amikor alacsony molekulasúlyú dextránt, heparint vagy fenoxibenzamint
adnak, hogy serkentsék az érintett terület vérkeringését, bár ez a fajta kezelés csak
a fagyás utáni első néhány napban bír jótékony hatással.
A legtöbb esetben hónapokig tartó lassú javulás várható, bár néha az elhalt szövetek
eltávolítása érdekében nem kerülhető el az amputáció. Mivel a fagyás eleinte
súlyosabbnak tűnik, és nagyobb területet látszik érinteni, mint hetekkel-hónapokkal
később, a csonkolás melletti döntésről csak hónapok múlva eshet szó, amikorra a
szöveteknek már volt elég idejük a gyógyulásra.
