MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
RAYNAUD-KÓR ÉS RAYNAUD-JELENSÉG
A Raynaud-kór és Raynaud-jelenség olyan
állapotok, amelyekben a kis artériák (arteriolák), általában a kéz- vagy a
lábujjakban, hidegre erőteljesebben húzódnak
össze.
A Raynaud-kór elnevezést akkor alkalmazzák, ha nincs a háttérben nyilvánvaló ok. A
Raynaud-jelenség elnevezést akkor használják, ha a betegség oka ismert. A Raynaud-kór
sokkal gyakoribb, mint a Raynaud-jelenség. A Raynaud-kóros esetek 60-90%-a fiatal,
15-40 éves nőkben jelentkezik.
Bármi, ami serkenti a szimpatikus idegrendszert, különösen a hideg, de az erős
érzelmek is, összehúzhatja az artériákat, és így Raynaud-kórt okozhat.
A Raynaud-jelenséget szkleroderma, reumatoid artritisz, ateroszklerózis,
krioglobulinémia, pajzsmirigy-alulműködés (hipotireózis), sérülés vagy bizonyos
gyógyszerekre, például béta-blokkolókra, klonidinre és a migrénellenes ergotaminra és
metizergidre adott reakció idézheti elő. Ilyen, az ereket szűkítő gyógyszerek
alkalmazása ronthat is a betegségen. Az érintettek egy részének más betegségei is
vannak, amelyeket az artériák fokozott összehúzódási hajlama idéz elő. Ilyen betegség
a migrénes fejfájás, az instabil angina, valamint a magas vérnyomás a tüdőkben
(pulmonális hipertónia). A Raynaud-jelenség együttes előfordulása ezekkel a
betegségekkel arra utal, hogy az érösszehúzódás oka mindegyikben ugyanaz.
Panaszok, tünetek és kórisme
A kéz- és a lábujjak kis artériáinak összehúzódása gyorsan kezdődik, és
leggyakrabban hideg idézi elő. Percekig, vagy akár órákig is tarthat. A kéz- és a
lábujjak elsápadnak vagy elkékülnek, általában foltokban. Előfordul, hogy csak egy
kéz- vagy lábujj, illetve csak egy részük érintett. A kéz- vagy a lábujjak általában
nem fájnak, de az érzéskiesés, a bizsergés, a zsibbadás, és az égő érzés gyakori.
Ahogy a roham véget ért, az érintett területek a szokásosnál vörösebbé, vagy kékké
válnak. A kéz- vagy a lábfej felmelegítése visszaállítja a normális bőrszínt és
érzékelést. Ha azonban Raynaud-jelenséges epizódok visszatérnek és tartósak
(különösen szklerodermás betegekben), a kéz- vagy a lábujjak bőre simává, fénylővé
és feszessé válhat. A kéz- vagy a lábujjak csúcsán apró, fájdalmas sebek jelenhetnek
meg.
Gyakran nincs szükség vizsgálatokra a diagnózis felállításához. Ha az orvos
valamelyik artéria elzáródására gyanakszik, Doppleres ultrahangvizsgálatot 
végez, majd megismétli azt, miután a beteget hideg hatásnak
tette ki. Vérvizsgálatot is kérhet, amivel olyan állapotokat keres, amelyek
Raynaud-jelenséget okozhatnak.
Kezelés
A betegek az enyhe Raynaud-kórt úgy tudják befolyásolni, ha óvják a fejüket, a
törzsüket, a karjukat és a lábukat a hidegtől. Akik tüneteket tapasztalnak magukon,
azokon izgalmi állapotban enyhe nyugtatók vagy biofeedback segíthet. A betegeknek le
kell szokniuk a dohányzásról, mert a nikotin összehúzza az ereket.
A Raynaud-kórt gyakran kálciumcsatorna-blokkolóval, például nifedipinnel, amlodipinnel, diltiazemmel vagy verapamillal kezelik. Más
vérnyomáscsökkentők, például a doxazozin, a fenoxibenzamin, a prazozin, a rezerpin
és a tetrazozin is hatékonyak lehetnek. Alkalmazhatók magukban, vagy kombinációban
is.
Ha a betegség egyre súlyosabb munkaképtelenséghez vezet, és más kezelések nem
hatásosak, a tünetek enyhítésére bizonyos szimpatikus idegek ideiglenesen
blokkolhatók, vagy akár át is vághatók (szimpatektómiának nevezett eljárás). Még ha
hatékony is ez a beavatkozás, az enyhülés csupán 1-2 évig tart. Az eljárás hatásfoka
általában jobb azoknál, akiknek Raynaud-kórjuk van, mint azokban, akiknek
Raynaud-jelenségük van. A Raynaud-jelenségben szenvedőkben, a háttérben álló okot
kezelik.
