Mérgező gáz belégzése esetén az illetőt távolítsuk el gyorsan a gáztérből, lehetőleg a tiszta levegőre.

Ha valamely vegyszer kiborul, minden szennyeződött ruhadarabot azonnal el kell távolítani. A bőrt szappannal és bő vízzel alaposan le kell mosni. Ha a szemeket érte a vegyszer, gondosan ki kell öblíteni folyó vízzel. A segítségre sietők ügyeljenek arra, nehogy maguk is beszennyeződjenek.

Ha az illető állapota nagyon rossznak tűnik, mentő hívandó. A jelenlévőknek kardiopulmonális újraélesztést (CPR) kell alkalmazniuk, ha szükséges. Ha az illető nem tűnik súlyos állapotúnak, akkor a család vagy a munkatársak hívják a mérgezési központot tanácsért. Ha a hívó fél ismeri a mérgező anyag nevét és a bejutott mennyiséget, az ellátás a fentiek alapján általában otthon is megoldható.

A méreg vagy a gyógyszer üvege vagy doboza megőrzendő és az orvosnak átadandó. Ha a súlyos mérgezés esete merül fel, az illetőt amilyen gyorsan csak lehet, kezelni kell. A mérgezési központ orvosi szén otthoni adását javasolhatja, vagy a hányást elősegítendő ipekakuána-szirupot ajánlhat, különösen, ha az illetőnek túl sokat kell utaznia a kórházig. A véletlenszerű mérgezéseket elkerülendő, a gyógyszereket tartsuk eredeti, gyermekek számára nem hozzáférhető csomagolásukban. A lejárt szavatosságú gyógyszereket húzzuk le a vécén. Még jobb, ha a gyógyszereket és mérgező anyagokat olyan helyre tesszük, ahol a gyermekek nem látják, és nem érik el, lehetőleg egy lezárt szekrényben. A gyógyszer bevétele vagy beadása előtt minden gyógyszerismertető papírt olvassunk el.

A sikeres kezeléshez alapvető fontosságú a méreg azonosítása, amiben az üveg címkéje és egyéb, az illetőtől, a családtól vagy munkatársaktól nyerhető információ segíti az orvost vagy a mérgezési központot. A vizelet- és vérvizsgálat is hasznos lehet. Néha a vérvizsgálat mutatja ki, mennyire súlyos a mérgezés.

Sok mérgezettet kell kórházba utalni. Minden mérgezés kezelésének alapelvei azonosak: akadályozzuk meg a további bejutást, gyorsítsuk meg a méreg eltávozását a szervezetből, ha lehetséges, adjunk specifikus antidótumot (olyan ellenszert, amely a mérget kiüríti, hatástalanítja vagy ellensúlyozza annak hatását), és előzzük meg az újabb mérgezést. Azonnali egészségügyi ellátással a legtöbb mérgezett teljesen meggyógyul. Általában a kórházi kezelés célja az, hogy az illető életben maradjon addig, amíg a méreg eltűnik a szervezetből, illetve hatását veszti. A legtöbb mérget végül a máj hatástalanítja, vagy a vizelettel távozik el.

A gyomor kiürítését akkor lehet megkísérelni, ha a méreg különösen veszélyes, vagy az illető igen súlyos állapotúnak tűnik. Az eljárás során egy csövet juttatnak a szájon vagy az orron keresztül a gyomorba. A csövön keresztül vizet öntenek a gyomorba, majd kieresztik azt onnan (gyomormosás). Az eljárást néhányszor megismétlik.

Sok lenyelt méreg esetében, a kórházi sürgősségi osztályok gyakran orvosi szenet adnak. Az orvosi szén hozzákötődik a még az emésztőrendszerben lévő méreghez, és megakadályozza, hogy az felszívódjon a vérbe. Az orvosi szenet általában le kell nyelni, de bejuttatható az orron keresztül, a gyomorba vezetett csövön át is. Olykor az orvos néhány óránként adja a szenet, hogy segítse a szervezetet megtisztulni a méregtől.

Ha az orvosi szén és az antidótum adása ellenére a mérgezés még mindig fenyegeti az életet, még összetettebb kezelésre van szükség. A leggyakoribb eljárások közé sorolható a mérgek kiszűrése közvetlenül a véráramból, tehát a hemodialízis (mely mesterséges veseként - dializálóként - szűri ki a vérből a mérget) és a hemoperfúzió (mely orvosi szenet használ a méreg eltávolítására). Mindkét módszer esetében kis csövet (kanült) juttatnak az erekbe, egyiket egy verőérbe, hogy elvezesse a vért, egy másikat pedig egy visszérbe, hogy visszajuttassa a vért a szervezetbe. A vér speciális szűrökön halad át, hogy a szervezetbe való visszajutás előtt eltávozhasson belőle a mérgező anyag.

A mérgezés gyakran igényel kiegészítő kezelést. Aki túlságosan álmossá válik vagy közel jut a kómához, annak lélegeztető-tubust kell a légcsövébe juttatni. A tubust lélegeztető-géphez kapcsolják, mely mechanikusan támogatja az illető légzését. A tubus megakadályozza, hogy a hányadék a tüdőkbe jusson, és a gép megfelelő lélegeztetést biztosít. Szintén kezelés szükséges a görcsrohamok, szívritmuszavarok, az alacsony vagy magas vérnyomás, a láz és a hányás uralására.

Ha a vesék már nem működnek, hemodialízist kell alkalmazni. Ha a májkárosodás nagyfokú, a májelégtelenség kezelése válhat szükségessé. Ha a vesék vagy a máj szenvednek súlyos és visszafordíthatatlan károsodást, szervátültetésre kerülhet sor.

Pszichológiai vizsgálat és megfelelő kezelés szükséges azok számára, akik mérgezéssel követnek el öngyilkossági kísérletet.