Dr.Info - Hivatalos magyar egészségügyi tudakozó
Egészségügyi Minisztérium
Telefonos tudakozó elérhetősége:
Telefon: 06 40 DRINFO (06 40 374-636)
Hétköznap és hétvégén: 0-24 óráig
 
Kihez forduljon?Kihez forduljon?
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Gyógyszerek, segédeszközökGyógyszerek, segédeszközök
 
 
Egészségügyi tudástárEgészségügyi tudástár
 
 
 
 
 
 
 
KapcsolatKapcsolat
 
 
 
 
 
 
Közérdekű információk
Mi történik az őstermelőkkel, hova jelentenek, ki jelenti be őket?
 
 
 
Érdekli az egészségügy?
Érdeklik egészségügyi ellátással kapcsolatos információk? Közérdekű információk rovatunkban témakörökbe rendezve megtalálja egészségüggyel kapcsolatos jogszabályok könnyen érthető összefoglalóit.
 
 
 
Betegség információkBetegség információk
Ezen az oldalon a kiválasztott találat teljes szövegét tekintheti meg. Ha nem találta meg teljes egészében a keresett információt, válasszon másik találatot a találati listából, hajtson végre újabb keresést vagy keressen tovább a tartalomjegyzéken keresztül.
MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »    Tartalomjegyzékhez »

Tengeri állatok harapása és csípése

A mérges rája a farka tetején található tüskékben tárolja mérgét. Sérülés általában akkor fordul elő, amikor a sekély, tengerparti vízben gázoló ember rálép a rájára. A rája beledöfi a farkán található tüskét az áldozat lábába vagy lábfejébe, és kiereszti mérgét. A tüske kis darabkái a sebben maradhatnak, mely megnöveli a fertőzés kockázatát.

A tüske által okozott seb általában szakadt szélű, és erősen vérzik. Azonnali és erős fájdalom lép fel, mely fokozatosan szűnik meg 6-48 óra alatt. Az ájulásra való hajlam, a gyengeség, a hányinger és az izgatottság gyakori tünetek. Ritkábban fordul elő hányás, hasmenés, verejtékezés, testszerte megjelenő görcsök és légzési nehezítettség.

Mivel a rája mérgét a hő semlegesíti, a fájdalom úgy enyhíthető, hogy az illető a sérült végtagját 30-90 percig olyan forró vízbe lógatja, amit még éppen elvisel. Az orvos alaposan kitisztítja a sebet, és eltávolítja az esetlegesen bennmaradt tüskedarabkákat, hogy megelőzze az elfertőződést. A seb olykor sebészi zárást igényel. Az elfertőződött rájacsípést antibiotikummal kell kezelni. Előfordul, hogy az orvos újra megnyitja a sebet, hogy megtalálja a sebben visszamaradt tüskedarabokat.

A puhatestűek közé a csigák, a polipok, és a kagylók (például az ehető kagylók, az osztriga, a zarándokkagyló) sorolhatók; némelyik képviselőjük mérgező. A kaliforniai kúpkagyló (Conus californicus) az egyetlen veszélyes puhatestű az észak-amerikai vizekben. A csípése fájdalmat, az érintett területen pedig duzzanatot és érzéketlenséget okoz, amit nehezített beszéd, homályos látás, izombénulások, légzési elégtelenség és szívmegállás követhet. Az észak-amerikai polipok harapása ritkán veszélyes. Az ausztrál vizekben található kékgyűrűs polip csípése ezzel ellentétben fájdalmatlan, de halálhoz vezető gyengeséget és bénulást is okozhat.

A kúpkagyló és a kékgyűrűs polip esetében az elsősegély vajmi kevés eredménnyel kecsegtet. Mindazonáltal ezen állapotok intenzív terápiás ellátást igényelhetnek, az esetleges légzési bénulás miatt.

A tengeri sünt hosszú, éles és méreggel bevont tüskék borítják. Ha megérintik őket vagy rájuk lépnek, jellegzetes fájdalmas, szúrt sebet okoznak. A tüskék többnyire beletörnek a bőrbe, és krónikus fájdalmat és gyulladást okoznak, ha nem kerülnek eltávolításra. Ízületi- és izomfájdalom, kiütés jelentkezhet.

A tengeri sün tüskéjét azonnal el kell távolítani. Mivel az ecet feloldja a legtöbb tengeri sünfajta tüskéjét, az ecetes áztatás vagy kötés egyedül is elégséges lehet a nem túl mélyre hatolt tüskék eltávolítására. A betokolódott tüskéket sebészileg kell eltávolítani. Mivel a tengeri sün mérgét a hő hatástalanítja, a sérült testrészt forró vízben áztatva csillapítani lehet a fájdalmat.

A tömlőbelűek közé tartoznak a korallok, a tengerirózsa, és a hólyagmedúza. Ezek csápjaikon jól fejlett csalánsejteket (nematocisztákat) viselnek, egyetlen csáp ezret is tartalmazhat belőlük. A csípés súlyossága a csalánozó fajtájától függ. A legtöbb faj csípése fájdalmas, viszkető kiütést okoz. A kiütés hólyaggá alakulhat át, mely aztán gennyel telődik, végül kifakad. Egyéb tünetként említhető a gyengeség, a hányinger, a fejfájás, az izomfájdalom és -görcs, a könnyezés, az orrfolyás, a fokozott verejtékezés és a légzésre erősödő mellkasi fájdalom. A hólyagmedúza csípése, az is, amelyik észak-amerikai vizekben él, okozott már halálesetet.

A csalánozók csípése általában nem igényel többet a seb tisztításánál. A következőkben részletezett általános kezelés javasolt:

1. Öntsünk tengervizet (ne csapvizet) a sérült területre.

2. Áztassuk a sebet ecetes oldatba 0,5-1 percig. (Ez hatástalanítja a medúzák nematocisztáit.)

3. Távolítsuk el a csápokat, tüskéket csipesszel, vagy gumikesztyűs kézzel.

4. Hintsünk lisztet vagy szódabikarbónát a sebre, és óvatosan vakarjuk le a port egy éles késsel.

5. Áztassuk a területet újra ecetben.

6. Kenjünk antihisztamin, fájdalomcsillapító és kortikoszteroid keverékét tartalmazó krémet a sebre.

Azok, akiknél súlyosabb reakció lép fel, oxigénterápiát vagy egyéb légzéstámogatást igényelhetnek. A fájdalmas izomgörcsök és a súlyos fájdalom intravénásan gyógyszerekkel kezelhető. Némely ausztrál faj esetében elérhető az ellenméreg, de ezek hatástalanok az észak-amerikai fajok csípésére.