Az edzésformák különböznek aszerint, hogy azok aerob, azaz "oxigént felhasználó", vagy anaerob, azaz "oxigén nélküli" gyakorlatok-e. Az edzésformák többsége mindkét típusból tartalmaz elemeket.

Aerob gyakorlatok:Ez a kifejezés arra utal, hogy az ilyen jellegű mozgásoknál az izmok a levegő oxigénjét használják, és így a szív és a tüdő a normálisnál erőteljesebb munkavégzésre kényszerül. Az aerob mozgástípusok közé tartozik a futás, kerékpározás, úszás, és a (gör)korcsolyázás. Az aerob gyakorlatok az anaerob gyakorlatoknál több kalóriát égetnek el, és jobban javítják a szívműködést, ugyanakkor kevésbé hatékonyan fejlesztik az izmok erejét és tömegét.

Anaerob gyakorlatok:Ez a kifejezés arra utal, hogy az ilyen jellegű mozgások rövid ideig tartó nagymértékű erőfeszítést igényelnek. Az anaerob mozgástípusok közé tartozik a súlyemelés és az izometriás terhelés (mely során az egyik testrész a másik mozgásával szemben ellenerőt fejt ki). Az anaerob gyakorlatok az izmokban tárolt energiát használják fel, és ellentétben az aerob gyakorlatokkal, nem függnek a levegőből felvett oxigéntől. Egészében véve az anaerob gyakorlatok kevesebb kalóriát égetnek el, mint az aerob gyakorlatok, és a szív-érrendszer állapotára gyakorolt jótékony hatásuk kevésbé erőteljes, ugyanakkor hatékonyabban fejlesztik az izmok erejét és tömegét, és még mindig jótékony hatásuk van a szívre és a tüdőre. Hosszú távon a megnövekedett izomtömeg hozzájárul ahhoz, hogy valaki szikárabb legyen és lefogyjon, mivel az izomzat nagy mennyiségű kalóriát használ fel.

Az edzéseket az intenzitás, az időtartam és a gyakoriság egyensúlya jellemzi. Legtöbbünk esetében az erősödéssel, az intenzitást folyamatosan kell emelni, míg az időtartam és a gyakoriság egy bizonyos szint elérése után állandó marad.

A szív megerősödéséhez, az edzéseket meglehetősen nagy intenzitással kell végezni. Többféle módon ítélhetjük meg az intenzitás mértékét. Az egyik eljárás szerint akkor tekinthető megfelelőnek az intenzitás, ha a szív percenként hússzal többet ver, mint nyugalmi állapotban. Egy másik, összetettebb módszer szerint akkor tekinthető megfelelőnek az intenzitás, ha a szívverés eléri az adott személy becsült maximális percenkénti pulzusszámának 70-85%-át; a maximális pulzust 220-ból az életkort kivonva kapjuk meg. Ez a számítási mód ugyanakkor, különösen a jó fizikai állapotban lévők esetében kissé elavultnak mondható. Egy kevésbé számszerű megközelítés szerint akkor tekinthető megfelelőnek az intenzitás, ha a testmozgás igen szapora lélegzetvétellel és számottevő verejtékezéssel jár együtt, nem túlzottan magas külső hőmérséklet esetén is. A nagyon szapora légzés és az erőteljes verejtékezés nagy intenzitásra utal. Egy másik módszer szerint az intenzitás akkor tekinthető megfelelőnek, ha eléri a teljesítőképesség határát. Ezt a megközelítést gyakran használják a súlyemelők, akik addig folytatják a súlyok emelését, amíg már nem képesek újabb emelésre.

A legtöbb ember kezdetben csak néhány perces testedzésre képes nagy fáradtság nélkül. A többségnek végül alkalmanként 30-60 percig kell a lehető legnagyobb intenzitással végezni az edzést. Ez az időtartam optimálisan fejleszti mind az izmok erejét, mind a szív-érrendszer állapotát, de számottevő növelése alapvetően nem javítja sem az izmok erejét, sem állóképességét.

Az edzések jótékony hatása nem nő azzal, ha heti 3-4 alkalomnál többször végzik azokat. Bár a szívet naponta több alkalommal erőltethetjük meg, a vázizmoknak már árthat, ha két napnál gyakrabban vannak nagy megerőltetésnek kitéve. A megfelelően végzett edzésmunka utáni napon az izomrostokban vérzések és mikroszkopikus repedések láthatóak. Ez okozza az izmokban keletkező fájdalmakat. Az edzés után fontos, hogy 48 órát adjunk izmainknak a regenerálódásra. Egy-egy igen erőteljes edzés után egy adott izomcsoportnak több napra is szüksége lehet a teljes felgyógyuláshoz, és azután erősebb lehet.

A különböző mozgások különböző izomcsoportokat vesznek igénybe. Az aerob gyakorlatok, például a futás elsősorban a lábszárizmokat terheli; ha sarokra érkezünk és a lábujjakról emelkedünk el, bokánkat éri a legnagyobb terhelés. A kerékpározás elsősorban a combizmokat veszi igénybe; a pedálozás az elülső combizmot (quadriceps) és a csípőt terheli. Az evezés és az úszás a felsőtestet és a hátat erősíti. A sérülések elkerülése érdekében ezeket a mozgásokat naponként váltogatva végezhetjük. Az olyan anaerob gyakorlatok esetében, mint a súlyemelés, az a legjobb, ha váltogatjuk az igénybe vett izomcsoportokat. Akkor tekinthető ideálisnak egy edzésprogram, ha egyik nap a felsőtestet, másik nap az alsótestet terheli az adott mozgás.

Mindezek mellett az idő előrehaladtával változtatni kell az izmok edzésének módjait. A szervezet alkalmazkodik a megszokott mozgásokhoz, és így ugyanazok a gyakorlatok kevésbé hatékonyan fogják az erőt fejleszteni és a szív-érrendszer állóképességét javítani. A súlyemelőknek emiatt kell néhány hetente változtatniuk edzési gyakorlatukon, és aerob erőgépekkel végzett gyakorlatokat beiktatniuk a különféle aerob gyakorlatok között.