Dr.Info - Hivatalos magyar egészségügyi tudakozó
Egészségügyi Minisztérium
Telefonos tudakozó elérhetősége:
Telefon: 06 40 DRINFO (06 40 374-636)
Hétköznap és hétvégén: 0-24 óráig
 
Kihez forduljon?Kihez forduljon?
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Gyógyszerek, segédeszközökGyógyszerek, segédeszközök
 
 
Egészségügyi tudástárEgészségügyi tudástár
 
 
 
 
 
 
 
KapcsolatKapcsolat
 
 
 
 
 
 
Közérdekű információk
Milyen speciális rendelkezések vannak a terhességmegszakítással kapcsolatosan?
 
 
 
Érdekli az egészségügy?
Érdeklik egészségügyi ellátással kapcsolatos információk? Közérdekű információk rovatunkban témakörökbe rendezve megtalálja egészségüggyel kapcsolatos jogszabályok könnyen érthető összefoglalóit.
 
 
 
Betegség információkBetegség információk
Ezen az oldalon a kiválasztott találat teljes szövegét tekintheti meg. Ha nem találta meg teljes egészében a keresett információt, válasszon másik találatot a találati listából, hajtson végre újabb keresést vagy keressen tovább a tartalomjegyzéken keresztül.
MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »    Tartalomjegyzékhez »

7. FEJEZET - A rehabilitáció

A rehabilitációs ellátás azok számára szükséges, akik sérülésből, szélütésből, fertőzésből, daganatból, műtéti beavatkozásból vagy előrehaladott betegségből eredő súlyos károsodást szenvedtek. A krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedők számára pulmonológiai rehabilitációs programot Lásd még dolgoztak ki. Azok számára is szükséges a rehabilitáció, akik valamilyen hosszan tartó ágyhoz kötöttség miatt (például szívrohamot vagy műtétet követően) súlyosan legyengültek. A rehabilitáció legfontosabb területei a fizikoterápia, a foglalkozás-terápia, és a fájdalom vagy a gyulladásos megbetegedések kezelése.

Rehabilitációra minden korosztálynak szüksége lehet, bár annak típusa, szintje és céljai gyakran különbözőek. A tartósan leromlott állapotú betegek, gyakran az idősebbek esetében mások a célok, kevésbé intenzív vagy hosszabb ideig tartó rehabilitáció szükséges, és más jellegű terápiát igényelnek, mint a fiatalabbak. Például a súlyos szívelégtelenséggel küszködő idős embernél, akit szélütés ért, az lehet a cél, hogy lehetőség szerint helyreállítsák az önellátásához szükséges tevékenységeket (étkezés, öltözködés, tisztálkodás, az ágy és egy szék közötti közlekedés, WC használat, a vizelet- és székletürítés szabályozása). Az olyan fiatalabb embernél, aki szívrohamon esett át, vagy autóbalesetet szenvedett, gyakran a teljes, korlátozások nélküli cselekvőképesség helyreállítása a cél. Mindazonáltal, önmagában a kor nem ok a rehabilitáció céljainak vagy intenzitásának megváltoztatására; de valamely meglévő betegség vagy más korlátozó tényező ezt indokolhatja.

Az intenzív rehabilitáció - melynek összetevői a fizikoterápia, a foglalkozás-terápia és a beszédterápia - megfelelő hatásához általában hetekig tartó, egyéni foglalkozások szükségesek. Olykor több, azonnali ellátást jelentő kezelés szükséges, mielőtt a rehabilitáció szóba jöhet.

A rehabilitációs programot a kezelőorvos kezdeményezi úgy, hogy beutalót ír a rehabilitációs szakorvoshoz, foglalkozás-terapeutához, fizikoterapeutához vagy a rehabilitációs központhoz. A beutaló tartalmazza a terápia céljait, a betegség vagy sérülés leírását és kialakulásának időpontját. A beutaló a szükséges terápia típusát is meghatározza, például járásjavító gyakorlatok, vagy a mindennapi élethez szükséges tevékenységeket (például étkezés, öltözködés, tisztálkodás, WC használat) szolgáló foglalkozások.

A rehabilitáció helyszíne az adott személy szükségletei szerint változhat. A súlyosan egészségkárosodottak számára kórházban vagy rehabilitációs központban végzett ellátás szükséges. Ezeken a helyeken rehabilitációs munkacsoport végzi az ellátást. A kezelőorvoson vagy a terapeután kívül a munkacsoportban ápolók, pszichológusok, szociális munkások, más egészségügyi szakemberek és családtagok kapnak helyet.

A rehabilitációs munkacsoport vagy a terapeuta megállapítja a beteg egyes problémáival (korlátozott mozgás, koordinálatlan járás, vagy akár, hogy nem képes üveget kinyitni vagy étkezni) kapcsolatos konkrét, rövid távú célokat. A beteget arra biztatják, hogy próbálja a rövid távú célok mindegyikét elérni, miközben a munkacsoport pontosan nyomon követi a beteg fejlődését. Módosítják a terápia céljait, ha a beteg nem hajlandó vagy (anyagi vagy más okok miatt) nem képes hosszan tartó rehabilitációban részt venni. Távlati célok kitűzésével segíteni lehet a betegeknek megérteni, hogy mit várhatnak a rehabilitációtól, és meddig juthatnak el néhány hónap eltelte után.

Az egyszerűbb ellátást igénylő betegek számára - akik például képesek a betegágy és a szék, vagy a szék és a WC között közlekedni - a rehabilitáció helyszíne lehet a rendelő, vagy saját otthonuk. Az ilyen esetekben azonban számítani kell a családtagok vagy barátok segítő közreműködésére. A családtagok segítségével történő otthoni rehabilitáció igen kívánatos, de fizikailag és érzelmileg nagy próbatételt jelent minden résztvevő számára. Az otthoni ellátást sokszor segíti, ha fizikoterapeuta vagy foglalkozás terapeuta látogat a beteghez.

Az egészségkárosodás súlyosságától vagy a rehabilitációs munkacsoport képességeitől függetlenül a rehabilitáció végső kimenetele nagymértékben a beteg motivációjától függ. Olykor a beteg maga nyújtja meg a felépülés idejét, hogy ezzel magára vonja a család és a barátok figyelmét.