A betegség kezdődhet enyhe tünetekkel, de gyorsan romolhat, és néhány hónapon belül halálossá válhat, vagy lappangva alakul ki, mint krónikus, senyvesztő betegség. Kiterjedhet bármely szervre, vagy a szervek egy adott csoportjára (kivéve a tüdőt); a tünetek attól függenek, hogy mely szervek érintettek. Mivel az érgyulladáshoz rendszerint a kötőszövet gyulladása is csatlakozik, általában az ízületek is érintettek. Gyakori az izom- és az izületi fájdalom, illetve ízületi gyulladás (artritisz) is előfordulhat.

A láz a leggyakoribb korai tünet. Hasi fájdalom, zsibbadás és érzéketlenség a kézben és a lábban, gyengeség, súlyvesztés szintén korán jelentkezhet. A poliarteritisz nodóza a betegek háromnegyed részében károsítja a vesét is (mert a vesét ellátó erek is érintettek), mely magas vérnyomást, vízvisszatartás miatt ödémát, és csökkent vizeletképződést okozhat.

Ha a betegség a gyomor-bél rendszer ereit támadja meg, akkor a bél bizonyos területei átlyukadnak, hasi fertőzést (peritonitiszt), súlyos fájdalmat, véres hasmenést és magas lázat eredményezve. Ha a szív erei károsodnak, mellkasi fájdalom, szívroham jelentkezik. Az agyi erek elváltozása fejfájást, görcsöket és hallucinációkat okoz. A máj ereinek érintettsége kifejezett májkárosodással jár. A bőrhöz közeli erek tapintással göbösnek és rendellenesnek érezhetők, és esetenként az erek fölötti bőrön fekélyek alakulnak ki.

Nincs olyan vérvizsgálat, melyre a diagnózist alapozni lehetne. Az orvosban akkor merül fel a betegség gyanúja, ha a tünetek együttese és a laboratóriumi eredmények más módon nem magyarázhatók. Például, ha egy korábban egészséges, középkorú férfinél láz és idegkárosodás jelei: foltokban előforduló érzéketlenség, zsibbadás vagy bénulás, lépnek fel. A betegség diagnózisa az erek biopsziájával igazolható. Szükség lehet máj- vagy vesebiopsziára is. Röntgenárnyékot adó kontrasztanyag artériába injekciózása után készített röntgenfelvételeken a károsodott artériák falában kidudorodások (aneurizmák) mutatkoznak.

Kezelés nélkül a betegek csupán 33%-a éri meg az első évet; 88%-uk 5 éven belül meghal. Agresszív kezeléssel azonban a betegek halála késleltethető vagy megakadályozható.

Bármely gyógyszer szedését, mely a betegség kialakulásában szerepet játszhat, azonnal le kell állítani. Az egyéb lehetséges előidéző tényezőket, pl. fertőzéseket, kezelni kell.

A nagyadagú kortikoszteroid, mint a prednizon, megakadályozhatja a betegség romlását, és kb. a betegek egyharmada tünetmentessé tehető. Mivel általában hosszú távú kortikoszteroid kezelés szükséges, mely súlyos mellékhatásokat okozhat, az orvos a tünetek enyhülésével csökkentik az adagot. Ha a kortikoszteroidok nem javítják kellőképpen a gyulladást, akkor helyettük vagy mellettük kaphat a beteg immunrendszert gyengítő szereket, pl. ciklofoszfamidot. Gyakran van szükség más gyógyszerekre is, pl. vérnyomáscsökkentőkre, a belső szervek károsodásának megelőzésére.

Még kezelés ellenére is több életfontosságú szerv működése állhat le, vagy az elgyengült erek kiszakadhatnak. A veseelégtelenség gyakori halálok. Végzetes fertőzések is előfordulhatnak, mert a tartós kortikoszteroid és immunszupresszív gyógyszeres kezelés csökkenti a szervezet ellenállóképességét.