MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Disszociatív amnézia (emlékezet kiesés)
A disszociatív amnézia trauma vagy stressz
által okozott amnézia, eredménye fontos személyes információ felidézésének képtelensége.
A disszociatív amnézia az amnézia egyik formája. Az amnézia bizonyos közeli vagy
távoli tapasztalatok felidézésének képtelensége. 
Ha az
amnéziát lelki, nem pedig testi zavar váltja ki, azt disszociatív amnéziának nevezzük.
Az amnézia más rendellenességek, például akut stresszállapot, poszttraumás
stresszállapot vagy szomatizációs zavar tünete is lehet.
A disszociatív amnéziában elvesztett emlékek általában az öntudat alapvető részeit
képezik, az ún. önéletrajzi memória részei, "ki vagyok, mit csináltam, merre jártam,
kivel beszéltem, mit beszéltem, éreztem, gondoltam" stb. Néha az elfelejtett információ
továbbra is meghatározza a beteg viselkedését.
A betegekben emlékezetrések is kialakulhatnak, ezek pár percre, órára vagy napra
vonatkozhatnak. Előfordulhat azonban több évet vagy az egész életet magában foglaló
emlékezethiány is. A legtöbb beteg tisztában van azzal, hogy elvesztett bizonyos
gondolatokat, de néhányan csak akkor ébrednek ennek tudatára, ha ők maguk, vagy mások
olyan bizonyítékkal állnak elő, ami rávilágít emlékezetük hiányosságára. Néhány beteg az
adott időszak történéseinek csak egy részét (de nem mindet) felejti el, míg mások
semmire sem emlékeznek korábbi életszakaszukból, vagy rögtön elfelejtenek mindent annak
megtörténte után.
A betegség leggyakrabban fiatal felnőttek között fordul elő, közülük is elsősorban a
háborúkban, balesetekben vagy természeti katasztrófákban érintettek körében. Az
emlékezetvesztés kiterjedhet gyermekkori szexuális bántalmazásra is, mely később, a
felnőttkor folyamán felidéződik. A disszociatív amnézia a traumás élmény után bizonyos
idővel is bekövetkezhet. Csak akkor tudható biztosan, hogy a visszanyert emlékek a beteg
valódi múltjából származnak-e, ha azokat más személy megerősíti.
Panaszok, tünetek és kórisme
A disszociatív amnézia legjellegzetesebb tünete az emlékezetvesztés. Röviddel az
amnézia kialakulása után a beteg zavartnak tűnik. Sokan depresszióssá, súlyosan
szorongóvá válnak az amnézia miatt.
A diagnózis felállításához az orvos gondosan áttekinti a tüneteket, vizsgálatokkal
zárja ki az amnézia testi okait. A testi okokat kizáró vizsgálatok közé tartozik az
elektro-enkefalográfia, mérgező anyagok, gyógyszerek és kábítószerek kimutatását
szolgáló vérvizsgálatok. Pszichológiai vizsgálat is szükséges. Különleges
pszichológiai tesztek gyakran segítenek meghatározni a személy disszociatív
tapasztalatait, hozzájárulva ezzel a kezelési terv elkészítéséhez.
Kezelés és kórjóslat
Az orvos a kezelés elején igyekszik a betegben biztonságérzetet kelteni. Ha az
elveszett emlékek nem térnek vissza maguktól, vagy azok felidézése sürgős, a
memória-visszanyerési eljárások segíthetnek. Hipnózis vagy gyógyszerrel befolyásolt
beszélgetések (a beszélgetés előtt a beteget megnyugtatják, valamilyen intravénás
szer, például amobarbital vagy midazolam segítségével szedálják) során az orvos az
amnéziás beteget múltjáról kérdezi.
Az orvos hipnózissal és gyógyszerrel befolyásolt beszélgetésekkel csökkenti az
amnézia által érintett területtel kapcsolatos szorongást, áttörve vagy megkerülve a
beteg által saját magában felállított korlátokat, amik a fájdalmas élmények,
konfliktusok felidézését gátolják. Az orvosnak nem szabad befolyásolnia, hogy mit
idézzen fel a beteg, s kerülnie kell az erős szorongás kiváltását. Az említett
módszerekkel visszanyert emlékek nem mindig pontosak, külső igazolásra lehet szükség.
Ezért a hipnózis vagy a gyógyszerrel befolyásolt beszélgetés előtt az orvosnak
tájékoztatnia kell a beteget, hogy a visszanyert emlékek nem mindig pontosak. A
kezeléshez a beteg beleegyezése szükséges.
Az emlékhiány kitöltése helyreállítja, folyamatossá teszi a beteg öntudatát,
érzéseit. Amint az amnézia megszűnt, pszichoterápia segítségével a beteg megértheti és
megoldhatja azt a traumát, konfliktust, ami a rendellenességet kiváltotta.
A legtöbb beteg visszanyeri elvesztett emlékeit, és az amnéziát okozó konfliktusokat
is feloldja. Vannak azonban olyan betegek is, akiknek soha nem sikerül áttörnie a
saját múltjuk megismerését akadályozó korlátokat.
