MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Gyomor-bélhurut
A gyomor-bélhurut (gasztroenteritisz) a
tápcsatorna gyulladása, mely hányást és hasmenést okoz, és amelyet néha láz vagy hasi
görcsök kísérnek.
A gyomor-bélhurut, melyet néha "gyomorrontásnak" is hívnak, gyakori gyermekekben.
A súlyos forma kiszáradáshoz (dehidráció), és a
testnedvek hányással és hasmenéssel bekövetkező elvesztése által a vérben lévő vegyi
anyagok (elektrolitok) arányának felborulásához vezet. Megfelelő orvosi ellátás mellett
a gyomor-bélhurut ritkán súlyos, de a fejlődő országokban rendkívül súlyos lehet;
gyermekek milliói halnak meg minden évben gasztroenteritiszes hasmenésben.
Okok
Rengeteg féle vírus, baktérium és élősködő okoz gyomor-bélhurutot. Vírusok (többek
között a rotavírus) sokkal gyakrabban okozzák, mint baktériumok (például azEscherichia
coli, aVibrio
cholerae, aSalmonellavagy aShigella)
vagy élősködők (pl. aGiardia).
Gyermekek a gyomor-bélhurutot rendszerint más gyermektől kapják el; vagy olyantól,
aki maga is beteg, vagy olyantól, aki óvodában, iskolában, vagy más, sok ember által
látogatott helyen találkozva a kórokozóval tovább terjeszti azt, anélkül, hogy ő maga
megbetegedne. A gyermekek játék-szokásai - kezüket és ujjaikat szájukba illetve ahhoz
közel teszik, majd játékaikhoz és egymáshoz nyúlnak - különösen megkönnyítik a
terjedést.
Baktérium okozta gyomor-bélhurutot gyermekek majonéz, tejtermékek, hús és más olyan
ételek fogyasztásával kaphatnak el, melyek nem voltak hűtőben. Az étel helytelen
elkészítése, különösen a nem kellő átsütés is gasztroenteritiszt okozhat - ezt néha
"ételmérgezésnek"
nevezik. Baktérium- vagy élősködő
okozta gyomor-bélhurut gyermekekben szenynyezett víz fogyasztását követően is
kialakulhat, amit kutakból, forrásokból, úszómedencékből illetve fejlődő országokban
tett látogatás során isznak.
Olykor a gyomor-bélhurut azután lép fel, hogy a gyermek olyasmit eszik, amit nem
szabadna, például növényeket és vitamin tablettákat. Ritkán túlérzékenységi állapot
(eozinofiliás gasztroenteritisz) vagy állatkerti simogatóban állatokkal való
érintkezés következménye.
Panaszok, tünetek és kórisme
A tünetek általában hányás, hasmenés, hasi görcsök, láz és rossz étvágy együtteséből
állnak. A hányás többnyire a betegség első szakára jellemző, a hasmenés pedig később
válik kifejezetté, de némelyik gyermekben a kettő egyszerre jelentkezik. Bizonyos
kórokozók esetében a széklet véres lehet. A tünetek később javulnak, ha a gyermek
elegendő folyadékot iszik. Az enyhén kiszáradt gyermek szomjas, súlyos fokú
kiszáradásban viszont kedvetlen, nyugtalan vagy bágyadt, esetleg nem is iszik.
Csecsemők sokkal hajlamosabbak ilyen súlyos szövődményekre, mint idősebb társaik.
A gyomor-bélhurut kórisméje a gyermek tünetein és azon a tájékoztatáson alapszik,
amit az orvos a szülőktől kér a gyermek környezetére vonatkozóan. A kórismézést segítő
vizsgálatok általában nem szükségesek, mert a legtöbb gyomor-bélhurut rövid idő alatt
magától javul. Ha az orvos baktérium- vagy élősködő okozta fertőzésre gyanakszik,
kiegészítő vizsgálatokat rendelhet, többek között a székletből és a vérből, és
ellenőrizheti a fehérvérsejtek számát. Kiszáradt gyermekekben olyan vérvizsgálatokat
végeznek, melyek támpontul szolgálnak az orvosoknak a kezeléshez.
Megelőzés és kezelés
A gyomor-bélhurutot úgy előzhetjük meg legjobban, ha gyermekeinket kézmosásra
biztatjuk és megtanítjuk, hogy kerüljék a nem megfelelően készített vagy tárolt ételek
fogyasztását. Fejlődő országokban beszerezhető a rotavírus fertőzés megelőzésére szánt
védőoltás, az Egyesült Államokban azonban a mellékhatások miatt felfüggesztették
használatát.
Ha a gyermeknek gyomor-bélhurutja van, a szülő arra vegye rá gyermekét, hogy gyakran
kortyolgasson vizet, és igyekezzen kis mennyiségben ivóleveket és levest magához
venni, melyek folyadékot és ásványi anyagokat (elektrolitokat) is tartalmaznak.
Amennyiben a gyomor-bélhurut 12-24 óránál tovább tart, vagy a gyermekben nem marad meg
az ivólé, pótolni kell az ásványi anyagokat. Ez otthon a gyógyszertárakban és egyes
boltokban por vagy folyadék alakban vény nélkül kapható elektrolit-oldatokkal oldható
meg.
Ha a gyermek hány, a szülő várjon kb. 10 percet, majd adjon a gyermeknek néhány
korty folyadékot. Ha azt nem hányja ki, a kortyokat 10-15 percenként ismételjék,
fokozatosan növelve a mennyiséget, ami mintegy egy óra múlva eléri a negyed-fél
decilitert. E nagyobb mennyiségeket ritkábban kell adni, úgy egy óránként. A folyadék
nagyon hamar felszívódik, ezért ha a gyermek az itatás után több mint 10 perccel ismét
hány, az ital nagy része felszívódott, és a műveletet folytatni kell. A gyermek
korától függ az adandó folyadék mennyisége, de általában testsúly kilogrammonként
körülbelül 90-150 ml legyen 24 óra alatt. Ha a gyermek hányása vagy hasmenése javul az
ásványi anyagokat tartalmazó oldatok hatására, másnap a szülő megpróbálhat egy
ivólevekből, levesből és könnyű ételekből, például banánból és almaitalból álló
étrendet beállítani.
Ha a gyermeknek hasmenése van, de a hányás nem jelentős, nem kell étrendjén
változtatni, csak több folyadékot adni, ami a hasmenés okozta folyadékvesztést
ellensúlyozza.
A veszély jelei többek között, ha a gyermekben még a kis kortyok sem maradnak meg,
vagy a kiszáradás jelei (egyebek között levertség, szájszárazság, a könnyezés hiánya
és a vizeletürítés elmaradása 6 órán át vagy tovább) mutatkoznak. Az ilyen gyermekeket
azonnal orvoshoz kell vinni. Ha ilyen jelek nem mutatkoznak, a gyermekeket akkor kell
orvoshoz vinni, ha a tünetek 1 vagy 2 napnál tovább állnak fenn. Ha a kiszáradás
súlyos, az orvos intravénásan adhat folyadékot a gyermeknek.
Hasmenés-ellenes szerek, mint a loperamid, gyermekeknek általában nem ajánlottak; jó
okunk van azt gondolni, hogy adásuk mellett a fertőzés lassabban ér véget, mert
megakadályozzák, hogy a szervezetből a széklettel kiürüljenek a vírusok, baktériumok
vagy élősködők. Az antibiotikumok nem használnak, ha a gyomor-bélhurut oka
vírusfertőzés. Az orvos antibiotikumot csak bizonyos, az illető szerre ismerten
érzékeny baktériumokra ad. Élősködők okozta fertőzésben antiparazitás szerek adhatók.