A bélbetüremkedés általában hirtelen fájdalmat okoz egyébként egészséges gyermekben. A fájdalom eleinte jön-megy, és a gyermek a törzséhez húzza a lábát a görcsös fájdalmak idején. A görcsös időszakok között a gyermek visszatérhet rendes elfoglaltságához, de végül a fájdalom állandósul. Egyes gyermekek egyszerűen nyugtalanokká, vagy kedvetlenné és levertté válnak a fájdalmas időszakok között. Egy idő után a gyermek hányhat, véres és nyákos székletet üríthet ("ribiszke-lekvár" széklet), vagy láza lehet. Ha nem ismerik fel, vagy nem kezelik, a bélbetüremkedés a bélszövet elhalását okozhatja, aminek nyomán baktériumok kerülnek a tápcsatornából a véráramba.

Az orvos a gyermek tünetei és vizsgálati lelete alapján gyanakodhat bélbetüremkedésre. A röntgenvizsgálat hasznos lehet, de az esetek mintegy egyharmadában nem mutat eltérést. Az ultrahang jobb, de báriumos beöntéssel a bélbetüremkedés nemcsak megállapítható, hanem kezelhető is. Báriumos beöntés alkalmával az orvos báriumot és levegőt juttat a gyermek végbelébe, majd röntgenfelvételeket készít. A bárium és a levegő nyomása a bél becsúszott szakaszát visszatolhatja a helyére. Olykor csak levegőt használnak bárium nélkül. Ha ez az eljárás sikeres, a gyermeket a kórházból rövid idő után haza lehet engedni. A szülőknek azt tanácsolják, hogy figyeljenek a tünetekre, mert a bélbetüremkedés a következő 1-2 napban kiújulhat.

Sebészeti beavatkozás szükséges, ha bárium beöntéssel nem sikerül megoldani a bélbetüremkedést, ha a gyermek túl rossz állapotban van ahhoz, hogy a bárium beöntést elviselje, ha visszatérő jelenségről van szó, vagy ha szövődmények vannak. Visszatérő bélbetüremkedés esetén végzett műtét célja nem csak az állapot megoldása, de polip, daganat vagy más rendellenesség felkutatása, mely a kiújuló bélbetüremkedést magyarázza.