Bár a szervek meghatározott feladatot látnak el, egyúttal egy nagyobb egységnek, a szervrendszernek is részei. A szervrendszer szerint osztják fel az orvostudományt, sorolják általában kategóriákba a betegségeket és tervezik a gyógykezeléseket. Könyvünket is nagyrészt szervrendszerek szerint tagoltuk.

A szervrendszerekre jó példa a szív-érrendszer (kardiovaszkuláris rendszer), mely a szívből ("kardio") és a vérerekből ("vaszkuláris") áll. A szív-érrendszer feladata a vér pumpálása és keringtetése. A szájtól a végbélnyílásig tartó emésztőrendszer a táplálék felvételét és emésztését, valamint a salakanyagok kiválasztását végzi. Ez a rendszer nemcsak a táplálékot továbbító gyomorból, vékony- és vastagbélből áll, hanem olyan kiegészítő szervekből is, mint a hasnyálmirigy, a máj és az epehólyag, melyek emésztőenzimeket termelnek, és az emésztéshez szükséges anyagokat tárolnak. A csont-izomrendszert a csontok, az izmok, az ínszalagok, az inak és az ízületek alkotják; ezek tartják meg és mozgatják a testet.

Természetesen a szervrendszerek nem egymástól függetlenül működnek. Nagyobb mennyiségű étel elfogyasztása után, például, az emésztőrendszernek több vérre van szüksége feladata ellátásához, ezért a szív-érrendszer és az idegrendszer segítségét veszi igénybe. Az emésztőrendszer vérerei kitágulnak, hogy több vért szállíthassanak. Az idegek impulzusokat küldenek az agyba, és jelzik a megnövekedett munkát. Az emésztőrendszer idegi impulzusokkal és kémiai anyagok véráramba juttatásával közvetlenül is serkenti a szívműködést. A szív több vér kipumpálásával, az agy az éhségérzet csökkentésével, teltségérzettel, és az élénkebb tevékenység iránti kisebb érdeklődéssel válaszol.

A szervek és szervrendszerek közötti kapcsolattartás alapvető fontosságú. Ez a kapcsolattartás teszi lehetővé a szervezet számára, hogy az egyes szervek működését az egész test szükségleteihez igazítsa. A szívnek tudnia kell, mikor van a test nyugalomban, hogy lelassuljon, és hogy a szerveknek mikor van szükségük több vérre, hogy felgyorsuljon. A veséknek tudniuk kell, a szervezet mikor tartalmaz túl sok folyadékot, hogy hígabb vizeletet termeljen, és mikor folyadékhiányos, hogy vizet tartson vissza.

E kapcsolattartás által a szervezet egyensúlyt tart fenn, amit homeosztázisnak nevezünk. A homeosztázis révén a szervek nem végeznek sem túl sok, sem túl kevés munkát, és az egyes szervek megkönynyítik egymás működését.

A homeosztázis fenntartásához a kapcsolatot az idegrendszer, illetve kémiai serkentés biztosítja. A vegetatív idegrendszer nagyrészt a testműködéseket összehangoló összetett kommunikációs rendszert irányítja. Az idegrendszernek ez a része akaratunktól függetlenül, és jórészt észrevétlenül működik. A kapcsolattartásban használt kémiai anyagokat transzmittereknek (átvivőanyagoknak) nevezzük. Az egyes szervek által termelt és más szervekhez a vérkeringés révén eljutó transzmitterek a hormonok. Az idegrendszer egyes részei közötti információ-átvivő anyagok neve neurotranszmitter.

Az adrenalin nevű hormon az egyik legismertebb transzmitter. Ha az embert stressz éri vagy megijed, az agy azonnal üzenetet küld a mellékvesének, mely adrenalint bocsát ki. Ez a vegyi anyag az egész szervezetet pillanatokon belül készenléti állapotba helyezi, amit "küzdelem vagy menekülés" válasznak is neveznek. A szív hevesebben és erőteljesebben ver, a pupillák kitágulnak, hogy több fényt engedjenek be, a légzés felgyorsul, az emésztőrendszer lelassul, és így több vért biztosít az izmok számára. Ez a hatás gyors és erőteljes.

Más vegyi anyagok üzenetei hasonlóképp hatásosak, de kevésbé hevesek. Ha például a szervezet folyadékhiányos állapotba kerül, és több vizet igényel, a keringési rendszerben kisebb térfogatú vér áramlik, és a nyaki artériákban lévő receptorok érzékelik ezt a csökkent vértérfogatot, majd idegek útján az agy alapján elhelyezkedő agyalapi mirigynek küldött impulzusokkal válaszolnak, mely vizeletet visszatartó (antidiuretikus) hormont bocsát ki. Ez a hormon jelzi a veséknek, hogy több víz visszatartásával koncentráltabbá tegyék a vizeletet. Ezzel egyidejűleg az agy szomjúságot érzékel, és az embert ivásra ösztönzi.

Szervezetünk egy másik szervrendszere a belső elválasztású mirigyek rendszere (endokrin rendszer), mely elsődlegesen a többi szervet szabályozó hormonokat termeli. A pajzsmirigy például pajzsmirigyhormont termel, mely az anyagcsere sebességét, vagyis a szervezet vegyi folyamatainak gyorsaságát szabályozza. A hasnyálmirigy a cukorfelhasználást szabályozó inzulint, a mellékvese a szervezetet a stresszre felkészítő, különböző szerveket stimuláló adrenalint termeli.