A területen szerzett tüdőgyulladások leggyakoribb kórokozója aStreptococcus. A területen szerzett tüdőgyulladások kórokozói között találhatók még aHaemophilus influenzae, aLegionella, aMycoplasma, aChlamydiaés a vírusok. Ritkán területen szerzett pneumóniát okozhat aStaphylococcusis, gyakoribb azonban a kórházban szerzett tüdőgyulladások kórokozójaként. A területen szerzett tüdőgyulladás gyakoribb a nagyon fiatal és a nagyon idős emberek között.

A pneumokokkusz pneumónia:A pneumokokkusz pneumóniát aStreptococcus pneumoniae, másnéven pneumokokkusz okozza. Általában felső légúti vírusos megbetegedést (megfázást vagy influenzát) követően lép fel, amikor a vírus már kellőképpen károsította a légutak védekezőképességét, így a baktérium az adott területet meg tudja fertőzni. A borzongást és hidegrázást láz, köpetürítéssel járó köhögés, légszomj és az érintett tüdő oldalán légzéssel összefüggő mellkasi fájdalom követi. Gyakori az émelygés, a hányás, a gyengeség és az izomfájdalom is. A köpetet a vér rozsdaszínűvé színezheti.

A pneumokokkusz pneumónia, annak ellenére, hogy általában meggyógyul, halálhoz is vezethet, főleg nagyon fiatal, nagyon idős, vagy más súlyos betegségben is szenvedő betegben. A pneumokokkusz pneumónia életveszélyes vérmérgezés forrása is lehet (pneumokokkusz szeptikémia). Sok betegben a mellűrben (a tüdőket borító mellhártya [pleura] két lemeze közötti térben) folyadék szaporodik fel, ennek az állapotnak a neve pleurális effúzió. A pneumokokkusz fertőzés ritkán ráterjedhet az agyat borító hártyákra is; az így kialakuló pneumokokkusz agyhártyagyulladás (meningitisz) zavartsággal, nyaki merevséggel és időnként kómával is járhat.

Ha a pneumokokkusz eddig ismert 80 típusa közül valamelyik fertőzést okoz, akkor a beteget a továbbaikban az adott típussal való újrafertőződés ellen részleges immunitás védi, a többi típussal szemben viszont nem. Rendelkezésre áll egy védőoltás is, amely a 23 leggyakoribb és legsúlyosabb fertőzést okozó pneumokokkusz ellen nyújt védelmet.

A pneumokokkusz tüdőgyulladást sokféle antibiotikummal lehet kezelni, beleértve a penicillineket és a cefalosporinokat is, de a pneumokokkusz pneumónia kórokozója az utóbbi évtizedben egyre inkább ellenállóvá (rezisztenssé) vált ezekkel a szerekkel szemben. Azok a betegek, akiket a pneumokokkusz egyik rezisztens törzse betegített meg, vagy akik penicillinre érzékenyek, eritromicint, fluorokinolont vagy másfajta antibiotikumot kapnak.

AHaemophilus influenzaeokozta pneumónia:AHaemophilus influenzaeegy baktérium, és a neve ellenére nem az influenza kórokozója. AHaemophilus influenzaeB-típusú törzsei a legfertőzőbbek, és olyan súlyos betegségeket okozhatnak (leginkább 5 évnél fiatalabb gyermekekben), mint az agyhártyagyulladás, a gégefedő gyulladása (epiglottitisz) és a tüdőgyulladás. AHaemophilus influenzaeB-típusa elleni védőoltás terjedésével azonban ezek a súlyos betegségek is egyre ritkábbak lesznek. AHaemophilus influenzaetüdőgyulladás az indiánok, az eszkimók, a feketék, a sarlósejtes vérszegénységben és az immunrendszer betegségében szenvedők között gyakrabban fordul elő. A legtöbb ilyen esetben a megbetegedést nem azok a törzsek okozzák, amelyekkel szemben aHaemophilus influenzaeB-típusa elleni oltás védelmet nyújt.

A fertőzés a tüdőgyulladás jellegzetes tüneteivel jár: láz, köpetürítéssel járó köhögés és légszomj.

AHaemophilus influenzaeB-típusa elleni védőoltás minden gyermek számára ajánlott. Az oltást három részletben kapják meg, 2, 4 és 6 hónapos korban.

AHaemophilus influenzaeB-típusa által okozott tüdőgyulladásban antibiotikumot adnak. Gyakran az orvos a szájon át szedhető trimetoprim-szulfametoxazolt választja, de számos más antibiotikum is hatásos.

Légionárius betegség:Az ún. légionárius betegséget aLegionella pneumophilanevű baktérium és egyébLegionellatörzsek okozzák. A tüdőgyulladások 1-8%-áért felelős, a kórházban szerzett halálos kimenetelű tüdőgyulladásokban kb. 4%-ban fordul elő. ALegionellabaktériumok vízben élnek, és járványok eddig elsősorban szállodákban és kórházakban fordultak elő, ahol a baktérium a légkondicionáló rendszeren vagy a vízvezetékeken, például a zuhanyzókon keresztül terjedt. Olyan eset nem ismert, amikor két ember közvetlenül fertőzte volna meg egymást.

Annak ellenére, hogy a légionárius betegség bármely életkorban előfordulhat, leginkább a középkorúak és az idősebbek érintettek. Megnő a betegség kockázata, ha a beteg dohányzik, kortikoszteroidokat szed, idült veseelégtelenségben szenved, vagy szervátültetésen esett át. A légionárius betegség halálos kimenetelű is lehet.

A fertőzés bekövetkezte után 2-10 nappal az első panaszok a fáradtság, a láz, a fejfájás és az izomfájdalom. A kezdetben száraz köhögés később köpetürítéssel jár. Súlyos fertőzésben a betegnek kifejezett légszomja lehet, mely hasmenéssel vagy zavartsággal is járhat.

A kórisme megerősítése érdekében a köpetből, a vérből és a vizeletmintából laborvizsgálatokat végeznek. Mivel aLegionella pneumophilafertőzésben a beteg szervezete a betegség leküzdésére ellenanyagokat termel, ezek a vérben nagy mennyiségben kimutathatók. Az ellenanyag-vizsgálatok eredményei azonban általában már a tüdőgyulladás lezajlása után derülnek ki.

A kezelésben használatos antibiotikumok a fluorokinolon, az eritromicin (rifampinnal vagy anélkül) vagy az azitromicin. A betegek kb. 20%-a hal meg. Magasabb a halálozási arány a kórházban szerzett fertőzésekben és az immunrendszer betegsége esetén.

Mikoplazma tüdőgyulladás:AMycoplasma pneumoniae5-35 éves kor között a tüdőgyulladás leggyakoribb kórokozója, más korosztályokban azonban ritka. Járványok főleg zárt csoportokban fordulnak elő, például iskolások, katonák között és családokban. A járvány csak lassan terjed, mivel a lappangási idő 10-14 nap. Ez a tüdőgyulladás leginkább tavasszal fordul elő.

A mikoplazma tüdőgyulladás gyakran fáradékonysággal, torokfájással és száraz köhögéssel kezdődik, tehát az influenzához hasonló módon. A tünetek lassan romlanak. A rohamokban jelentkező súlyos köhögés végül köpetürítéssel járhat. Az esetek 10-20%-ában a bőrön kiütés látható. Időnként vérszegénység, ízületi fájdalom vagy idegrendszeri tünetek (például agyhártyagyulladás) is megfigyelhetők. A tünetek gyakran akár 1-2 hétig is fennállhatnak, és csak lassan múlnak el. Néhány beteg még hetekkel később is fáradtságról, gyengeségről panaszkodik. Annak ellenére, hogy a mikoplazma tüdőgyulladás legtöbbször enyhe, és a betegek többsége kezelés nélkül is meggyógyul, időnként súlyos esetek is előfordulhatnak.

A röntgenfelvétel kimutatja a tüdőgyulladást. A legtöbb laboratóriumban nincs olyan vérvizsgálati lehetőség, mellyel a mikoplazmát igazolni lehetne.

Amennyiben a beteg tünetei és a röntgenfelvétel eredménye alapján az orvos mikoplazma tüdőgyulladásra gondol, a kezelést a mikoplazma pontos kimutatása nélkül is elkezdi. A mikoplazma tüdőgyulladás kezelésére elsősorban az eritromicint és a doxiciklint használják. A klaritromicin, az azitromicin és a fluorokinolonok szintén hatékonyak. Az antibiotikus kezeléssel lerövidíthető a lázas időszak, csökkenthető a tüdőgyulladás mértéke, és gyorsabb a felépülés. Az antibiotikumokkal azonban a mikoplazmák okozta tüdőgyulladás nem gyógyítható meg azonnal, ezért még az antibiotikummal kezelt betegek is hetekig hordozzák és terjesztik a kórokozót.

AChlamydia pneumoniaeokozta tüdőgyulladás:A Chlamydia az 5-35 éves korosztály másik gyakori, tüdőgyulladást okozó kórokozója. Időnként idősebbeket is megbetegít. A betegséget a köhögéskor a levegőbe kerülő apró váladékcseppek terjesztik. A tünetek hasonlóak a mikoplazma tüdőgyulladás tüneteihez. A legtöbb beteg állapota nem súlyos. A röntgenvizsgálat egyértelműen kimutatja a tüdőgyulladást, azonban a Chlamydia fertőzés igazolásához egyes kutató laboratóriumokban elérhető köpetminta- és vérvizsgálat szükséges.

Hatékony antibiotikumok az eritromicin, a doxiciklin, a klaritromicin, az azitromicin és a fluorokinolonok. Ha a kezelést túl hamar fejezik be, a tünetek kiújulhatnak.

Vírusos tüdőgyulladás:Számos vírus képes a tüdőt megbetegíteni, és ezzel vírusos tüdőgyulladást okozni. Az influenzavírus két típusa, az A és a B is okozhat tüdőgyulladást. Felnőttekben a bárányhimlő vírusa is válthat ki pneumóniát. Inkább gyermekekben és idősekben okoz tüdőgyulladást a parainfluenza-, a respiratory syncytial (RS) vírus és az adenovírus. Ritkán a kanyaróvírus áll a háttérben, főleg alultáplált gyermekekben. A citomegalovírus gyengült immunrendszer esetén bármely életkorban súlyos tüdőgyulladást képes okozni.

A vírusos tüdőgyulladásban a köhögés során vagy nem ürül köpet, vagy az ürülő köpet színe fehéres. Gyakori a fejfájás, a láz és az izomfájdalom.

A röntgenfelvételen a bakteriális tüdőgyulladáshoz képest a vírusok kevésbé kifejezett eltérést okoznak. A légúti váladékból egyes vírusokat, például a respiratory syncytial vírust és a influenzavírust ki lehet mutatni. Számos vírust ki is lehet tenyészteni, ez azonban időigényes, drága és általában felesleges. Az egyes vírusok ellen termelt ellenanyagok kimutathatók a beteg vérében, azonban a beteg legtöbbször már fel is épül, mire a vizsgálat pozitívvá válik.

Évenkénti influenza-ellenes védőoltást javasolnak az egészségügyben dolgozóknak, az idősenek, és az idült betegségben - például emfizémában, cukorbetegségben, szív- vagy vesebetegségben - szenvedőknek. Sok vírusos tüdőgyulladást vírusölő gyógyszerekkel lehet kezelni.

A vírusos tüdőgyulladás okozta köhögés jóval a fertőzés gyógyulása után is fennállhat. Számos vírusfertőzést követően a betegben végül másodlagosan bakteriális tüdőgyulladás alakul ki, mivel a vírus károsítja a légutakat borító hámréteget. Az ilyen bakteriális felülfertőződés ellen (amikor egy másik fertőzés kezelése közben újabb fertőzés lép fel) antibiotikumokra lehet szükség.