MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »    Tartalomjegyzékhez »

Az atelektázia leggyakoribb oka az egyik főhörgő elzáródása. A két főhörgő a légcső folytatásában, annak kettéágazódásánál kezdődik, és közvetlenül a tüdőkhöz vezet. A kisebb légutak is elzáródhatnak. Az elzáródást okozhatja nyákdugó, daganat vagy a hörgőbe jutott, félrenyelt idegentest. Az is előfordul, hogy a hörgő falát kívülről nyomja valami, például daganat, megnagyobbodott nyirokcsomó, vagy a mellhártya lemezei között jelentős mennyiségben felszaporodott folyadék vagy levegő (pneumothorax). Ha a légutakban valahol elzáródás alakul ki, akkor az elzáródás mögötti területen a kis léghólyagokból (alveolusokból) felszívódik a levegő a véráramba, az alveolusok pedig kisebbek lesznek, összeesnek. Az összeesett tüdőszövetet gyakorta vérsejtek, vérplazma és nyák töltik ki majd előbb-utóbb fertőzés lép fel.

Vadászpilótákban az igen nagy sebességű repülés okozta erőbehatás képes a kis légutak elzárásával atelektáziát létrehozni. Az így létrejövő elváltozást néha gyorsulásos atelektáziaként említik, jellegzetessége, hogy az alveolusok mindkét tüdőben nagy számban esnek össze.

A fentieken kívül légtelenséghez vezet, ha a léghólyagokat belülről borító folyadékfilm, felületaktív anyagának mennyisége vagy minősége nem megfelelő. Normális körülmények között, ez a folyadékréteg megakadályozza, hogy az alveolusok összeessenek.

Heveny (akut) atelektázia:A heveny atelektázia gyakori műtét utáni szövődmény (főleg mellkasi és hasi műtéteket követően). Heveny atelektáziát okozhat sérülés is, elsősorban a mellkast érintő sérülés (például autóbaleset, esés, szúrásos sérülés). A műtéti beavatkozást vagy sérülést követő légtelenség időnként masszív atelektáziaként jelenik meg, mert gyakran a tüdők nagy területén az összes léghólyagot érinti. Ezekben az esetekben az alveolusok összeesésének mértéke viszonylag állandó és teljes. Nagy adag opioid szer vagy nyugtató adása, szoros kötés, mellkasi vagy hasi fájdalom, haspuffadás, tartós ágynyugalom fokozzák a műtét vagy sérülés után kialakuló, vagy spontán fellépő heveny atelektázia kockázatát. Bizonyos neurológiai betegségek és mellkasi deformitások hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a mellkasi kitérések csökkennek, a légzés felületesebbé válik, a hörgőváladék felszaporodik, a mellkas nem képes teljes mértékű tágulásra és a köhögési reflex tompul.

A heveny atelektázia azon eseteiben, melyet a felületaktív anyag mennyiségi vagy minőségi elégtelensége okoz, sok, de nem az összes alveolus esik össze, és az összesés mértéke is különböző. A folyamat korlátozódhat az egyik tüdő kis területére, de érintheti akár mindkét tüdőt is. Amennyiben a koraszülött a felületaktív anyag hiányával születik, heveny atelektázia mindig kialakul, mely az ún. újszülöttkori respirációs distressz szindrómát okozza, és amelyet a felületaktív anyag pótlásával lehet gyógyítani. A felületaktív anyag csökkent hatékonysága felnőttben is vezethet heveny atelektáziához, ennek oka ilyenkor az oxigénterápiában és a mesterséges lélegeztetésben keresendő. A felületaktív anyag csökkent hatékonysága következtében kialakult heveny légtelenség oka az ún. akut respirációs distressz szindróma.

Idült (krónikus) atelektázia:Az idült atelektázia két formában szokott megjelenni, az egyik a középlebeny-szindróma, a másik a kerek atelektázia. A középlebeny-szindrómában a jobb tüdő középső lebenye összehúzódik, általában azért, mert a hozzá vezető hörgőt összenyomja egy megnagyobbodott nyirokcsomó vagy esetenként egy daganat. Az elzárt, összeesett tüdőben tüdőgyulladás léphet fel, mely gyakran nem gyógyul teljes mértékben, és ez krónikus gyulladáshoz, majd hegesedéshez és hörgőtágulathoz (bronhiektáziához) vezet.

Kerek atelektáziában a tüdőket borító mellhártya hegesedése és zsugorodása következtében a tüdő külső része lassan összeesik. Mellkasröntgenen az elváltozás kerek képletként jelenik meg, mely daganattal összetéveszthető lehet. A kerek atelektázia legtöbbször a mellhártya azbeszt okozta betegségének szövődménye, de annak egyéb idült hegesedése vagy megvastagodása is kiválthatja.

A működő tüdőszövet megfogyatkozása légszomjhoz vezet. Amennyiben az összeesett területeken változatlanul vér áramlik keresztül, a vér oxigénszintje csökkenni fog, a szívfrekvencia szaporább lesz, időnként a beteg bőre kékesnek tűnhet (ez az állapot a cianózis).

A tünetek súlyossága függ attól, hogy milyen gyorsan záródott el a hörgő, a tüdők mekkora része érintett, mi volt a kiváltó tényező, és társul-e egyidejűleg fertőzés is az atelektáziához. Amikor a hörgőelzáródás hirtelen jön létre, és a tüdőszövet nagy része érintett, a beteg kékké vagy hamuszürkévé válhat, éles mellkasi fájdalmat érezhet az érintett oldalon és hirtelen, súlyos mértékű légszomjról panaszkodhat. Akár sokk is felléphet nagyfokú vérnyomáseséssel, szapora pulzussal és amennyiben fertőzés is van, lázzal.

A felületaktív anyag minőségi vagy mennyiségi elégtelensége miatt fellépő kiterjedt atelektázia légszomjat; felületes, szapora légzést; alacsony véroxigénszintet és az akut tüdőkárosodást kiváltó októl függően egyéb tüneteket is okoz (így például szepszis esetén láz és alacsony vérnyomás mérhető). Az alacsony véroxigén szint a tüdőn kívül más szervek működési zavarához is vezet (például szívritmuszavarhoz).

Ha az atelektázia lassan alakul ki, előfordul, hogy nem, vagy alig okoz tüneteket, például légzészavart vagy pulzusszám emelkedést. A középlebeny-szindróma és a kerek atelektázia tünetmentes is lehet, habár középlebeny-szindrómában a beteg sokszor erőteljesen köhög, és tüdőgyulladása szokatlanul lassan és tökéletlenül gyógyul.

Az orvos a beteg panaszai, a fizikális vizsgálat eredménye és a tünetek jelentkezésének körülményei alapján gondol atelektáziára. Ha a mellkas röntgenen látszik a légtelen terület, akkor a diagnózis bizonyított, azonban a mellkasröntgen még olyankor is lehet eltérés nélküli, amikor a beteg légszomjtól szenved. Amennyiben hörgőelzáródásra van gyanú, komputertomográfiás (CT) és/vagy bronhoszkópiás vizsgálat javasolt annak érdekében, hogy a kiváltó okra fény derüljön; főleg akkor, ha a szokásos kezelés ellenére a légtelenség nem változik.

A műtétet követően fenyegető atelektázia lehetősége csökken, ha a dohányos beteg 6-8 héttel a sebészi beavatkozást megelőzően abbahagyja a dohányzást. Minden műtétet követően fontos, hogy a beteg mélyeket lélegezzen, rendszeresen köhögjön és minél hamarabb felkeljen az ágyból és mozogjon. Segíthet az atelektázia elkerülésében bizonyos légzési eszközök használata, mellyel a szándékos, mély légvételeket erősíteni lehet ("incentive" spirometria) és bizonyos gyakorlatok (például testhelyzet változtatás), hogy a légúti váladék könnyebben kiürülhessen.

Olyan mellkasi deformitás vagy idegrendszeri betegség fennállásakor, amely hosszantartó felületes légzéssel jár, lehetőség van a légzés javítására arra alkalmas eszközök igénybevételével. Az egyik módszer, a folyamatos pozitív légúti nyomás, mellyel egy orr- vagy arcmaszkon keresztül oxigén jut a beteghez és egyidejűleg biztosított, hogy a légutak még a kilégzés végén se essenek össze. Időnként további légzéstámogatásra is szükség lehet lélegeztetőgép segítségével.

A heveny, masszív atelektázia kezelésében az elsődleges feladat a kiváltó ok megszüntetése. Egy elzáródás, melyet köhögéssel vagy szívással nem sikerül megszűntetni, gyakran bronhoszkópiával eredményesen kezelhető. Fertőzés esetén antibiotikumot adnak. Idült atelektáziában antibiotikum adására gyakran kerül sor, mivel a fertőzés gyakorlatilag elkerülhetetlen. Bizonyos esetekben sebészileg távolítják el az érintett tüdőrészt, elsősorban akkor, ha a visszatérő vagy idültté váló fertőzések jelentős munkaképtelenséget vagy vérzést okoznak. Ha a légutakat daganat zárja el, az elzáródást sebészi beavatkozással, besugárzással vagy kemoterápiával, esetleg lézerterápiával igyekeznek megszűntetni, hogy a súlyosbodó vagy visszatérő elzáródásos eredetű tüdőgyulladást és atelektáziát megelőzzék.

Amennyiben az atelektáziát a felületaktív anyag mennyiségi vagy minőségi elégtelensége okozza, a kezelés előterében az alacsony vér-oxigénszint és következményének minél sürgősebb rendezése (gyakran mesterséges lélegeztetéssel vagy pozitív kilégzésvégi nyomással) valamint a háttérben meghúzódó kórállapot felismerése és kezelése áll. A felületaktív anyag pótlása megmentheti azoknak a koraszülötteknek az életét, akiknek megszületéskor ez hiányzik a tüdejéből. A módszer azonban egyelőre kísérleti stádiumban van azokban a felnőtt betegekben, akik a felületetaktív anyag csökkent mennyisége miatt akut respirációs distressz szindrómában szenvednek.